Néha, amikor már mindent megcsinált és végképp nincs semmi dolga, akkor eszébe jut a kegyetlen kérdés: miért húzza még a belét tovább és tovább a mindennapokon ilyen mérhetetlen magányosan. Miért nem adja fel? Olyan könnyű lenne pedig.

Aztán elgondolkozik azon, hogy az elmúlt években talán nem volt magányos? Dehogynem. Csak az társas magány volt. Az meg még kegyetlenebb dolog.

Ez legalább egy tiszta és világos helyzet.

Talán a második mellett nem érezte ezt a kinzó magányt, az életük minden iszonyata ellenére. Pedig a másodikkal soha nem éltek együtt. Lényegében egy napot sem.

Milyen furcsa …