….kötelek….

jaj de sokfajta van….

selyemszalag, mely lágyan simogatja a böröm…
spárga, amely összeköt, néha elszorit, mikor milyen szükség adódik…
kötél, mely szorosan fogvatart…
szögesdrót, mely böröm szaggatja, húsom tépi szét, csontig rágja testem…
ez vagy Te, Drága…
és mind Te vagy, ahogy kedved, szükséged és ötleted adja…
nem tudom,melyik a jó…
néha csak a lágy simitás, ilyen a csókod is…
néha az erö, mely megköt és fogvatart…
és néha a szögesdrót…
mert Tiéd a testem, lelkem, hatalmadba adtam…
tégy velem kedved, belátásod szerint…
mert Uram vagy, Egyetlenem…
Tiéd vagyok
mindörökre

Oly régen voltam már Veled, annyira hiányoztál. Ma végre ujra együtt voltunk. Csak szolgáltalak Téged, csak a Te örömöd kerestem. Nincs ennél jobb. Jobb még a saját örömömnél is. A Te örömöd fontosabb nekem…

(én)

---

Csak a tüz…

Csak a tüz….
…ami lángol a véremben
……amit Te gyujtottál bennem eröd minden tüzével.

Csak az odaadás…
…amit érzek
…….irántad, minden feltétel nélkül.

Csak a vágy…
…hogy megtörd akaratom
…….és az legyen, amit Te akarsz, s én, alázatos szolgád fejet hajtva elfogadjam.

Csak az erö…
…ami sugárzik minden porcikádból
…….személyiséged sziklaszilárd ereje.

Csak az alávetettség igénye…
…mely engem ölelö, erös karodba hajtott…
…….és látatlanban feltétel nélkül megadtam magam Neked.

Csak a könnyek…
…melyet a fájdalom csal szemembe….
…….de oly fájdalom ez, mely kin mellett mérhetetlen gyönyört okoz.

Csak TE…
…és én…
…….mi ketten, Uram.

(én)

---

Szavak ….. és értelmük…

Vannak olyan szavak – illetve már csak voltak – amelyek nem szerepeltek a szótáramban életem során.

Ilyen az uram szó is. Használják ezt a férj megnevezésére, ráutalásra. Mindig is utáltam ezt a szót… Ha valaki igy emlegette a férjemet, kikértem magamnak: nekem csak egy uram van, fenn az égben, Isten. De itt a földön nincs uram.

Ilyen a könyörgök is. Soha nem könyörögtem, legfeljebb csak kértem…

Könyörögni imákban szokott az ember, nem?

És itt a bábu szó is. Tán sose használtam…..

És az alázat …. hát ezt sem.

………

És változnak az idök, ugy látszik…..

Sose gondoltam, hogy egyszer egy férfiról azt fogom mondani, hogy Uram. És azt meg még kevésbé gondoltam, hogy Öt fogom igy szólitani.

És azt se gondoltam, hogy ily jó lesz majd a kéj és kin mámorában jajongva és nyöszörögve suttogni, hogy könyörgök.

Szolgáddá tettél, Drága. Uram vagy és én alázattal fogadlak… Alázattal fogadom szavaidat, és alázattal fogadlak testemben, hogy testednek enyhülést és gyönyört adjak tisztem szerint ….

Már nem vagyok magam. Bábuvá tettél. A lelkemben más sincs, csak Te, Uram. Marionett figura lettem. Néha még felhorgad bennem a büszke régi önmagam balga lénye …. De aztán megrántod a zsinórokat és marionett bábuként himbálózom a fapálcák zsinórjain, melyet dominanciád ereje adott kezedbe. A lelkemmel együtt.

Szánalmas báb, mondhatnák rólam … talán mondják is, kik ezt olvassák. De aki még nem élte meg a bábu örömét, hát hadd mondja. Aki nem tudja, hogy mily jó vezetve lenni, mily csodás a szolgaság alázata, az ugysem ért meg engem ….

Tradicionális értékek szerint élsz és élek én is Veled, Uram. És nem bánom …. Mert boldog vagyok Veled.

…. olyan boldog, hogy …. egyszer meghalok az ölelésedben ….

Szeretlek, Életem.