most kezdtem nézni egy új részt. anya és lánya. mindketten borzasztóan kövérek. bár a lány talán még kevésbé. az anya szinte mindenben segítségre szorul. és ezt a gyereke adja meg neki.

azt mondta a lány, hogy nagyon letöri, hogy az anyja ilyen állapotban van, és bár ő a gyerek, az anyja az anya, de mivel ő segít neki mindenben, ő a gondviselője, így nem igazán tudja, hogy melyik szereplő ő az anya-lánya kapcsolatban. ezért sokszor indulatosabb az anyjával, mint illene …

szegény gyerekem. milyen sok évig aggódhatott értem. az egyszeres, majd a kétszeres tehetetlenségem miatt. sokkal több terhet tettem a nyakába, mint azt szabad lett volna

nem csoda, hogy egyzser csak fogta magát és elment. és azt mondja, hogy bárhogy alakul az élete, soha nem akar visszajönni.

jól teszi. éljen végre. nem azért szültem és neveltem fel, hogy hálából tönkretegye magát teljesen miattam.

nem gondozót szültem magamnak.

az előbb a saját gyerekkoromról tettem fel kérdést. és az ővé? az milyen volt?????

de az önvádlás sem adhat lehetőséget nekem arra, hogy feladjam. mert az önvádlással nem jutok semmire, a múltat nem tudom megváltoztatni és elveszi a szükséges erőt tőlem. az önvádlás nálam édestestvére az önsajnálatnak. semmi jóra nem vezet.

nem vádolni kell magam, hanem máshogy csinálni. csak az adhat feloldozást.

soha nem gondoltam volna, hogy életem legintenzívebb pszichoterápáját egy iráni származású orvos fogja tenni velem …

dr. Now egy bariatric surgeon. most néztem meg, hogy konkrétan az első szó mit jelent. elhizást gyógyitó sebész. a módszere komplex, de mégis egyszerű. odateszi elém a tükröt és csak annyit kérdez, hogy mit látok benne …
az ő tükre nem a testemet, hanem a lelkemet mutatja