Az igazság abszolút, föltétlen. Életünk pedig az igazságban való növekedés. A szaktudományok az igazság kérdését leszükítik egy adott területre, révükön az igazság pusztán dolog és értelem viszonya. A keresztény ismeretelmélet ezzen felül még azt is hangsúlyozza, hogy minden igazság emberségünket mint egészt érinti. Az igazság abszolút, de – mint a következökböl kiderül – az ember sosincs ennek teljes egészében birtokában.
Az ember bünös módon elnyomhatja az igazságot. Megismerésünk mindig egyoldalú, sosem befejezett. Ezért tévedhetünk, de tévedéseinkböl nemcsak igazságot tanulunk, hanem – amit a keresztény pedagógiának hangsúlyoznia kell – alázatot is. A tévedés mellett létezik a hazugság is, illetve az igazság egy részének elkendözése is. Ezek bünök, melyek eltávolítanak Istentöl. A személyiség fejlödésébe beletartozik a belsö öszinteség, a bünök (és tévedések) beismerésének képessége is.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Gyakorlati_keresztény_pedagógia

Kiss Imre

Gondolatok a világmindenség keletkezésének egy lehetséges módjáról

A mindenható tér-idö

Egy megélt kor után, az ember elgondolkodik a világról, annak mivoltáról és felteszi magának azokat a bizonyos nagy kérdéseket. Mikor, miböl, hogyan, és miért keletkezett a világmindenség? Milyen nagy a mérete? Véges vagy végtelen? Véletlenül, vagy készakarva lett? Mi az élet és halál? Miért van egyáltalán az Ember a kérdésfeltevö? Talán a végtelen sok válasz miatt? Amelyek nem feltétlenül csak jó válaszok. A jónak gondolt válaszok keresése közben további kérdések merülnek fel, amelyek szinte egymást generálják. Ha az ember elég kíváncsi és nem adja fel az igazság utáni kutatást, rádöbben, hogy még milyen keveset tud. Aztán arra is rájön, hogy milyen sok téves információval, rossz válasszal rendelkezik, amelyek mint ballaszt a léghajót, nem engedik felemelkedni. Felemelkedni a magasba, ahol mindig süt a nap, és ahonnan rálátásunk van az alattunk zajló eseményekre. Azt gondolom az a legfontosabb, hogy információgyüjtés közben felismerjük a ballasztot, a nehezéket és mielöbb megszabaduljunk töle. Felhajtóerönk a remény, amely megérzése a felénk áradó szeretetnek, ami hittel tölt fel bennünket. Hittel abban, hogy céljaink elérhetök. Mert szerintem hit nélkül nem lehet megelégedetten, boldogan élni. Aki nem hisz, az örök bizalmatlanságban és félelemben él. A bizalom, a hit megkönnyíti az életet. Aki nem hisz az örök értékben, mint a szeretet felemelö erejében, az ragaszkodik a tévedéseihez és hibáihoz, a ballasztjaihoz. A hit abban, hogy az Ember létezése nem céltalan, véletlen epizód az univerzumban, eröt ad a fájdalom, a szenvedés és a halál elviseléséhez is. Az a remény, hogy tudással a szenvedés és a halál egyszer legyözhetö lesz, egyúttal elérendö célként is szolgál. Ezért ne adjuk fel a reményt, hiszen a lehetöségeink határait még nem ismerjük. Ebben a pár oldalas írásban megpróbáltam összegyüjteni a reményem szerinti jó válaszokat. Az is lehet, hogy tévedek, de úgy hiszem ennek bizonyítása nem az én feladatom. A tévedés fel, és beismerése viszont igen. Ezért szeretném megosztani a gondolataimat, hogy azok visszhangra, értékelöre találjanak.

Hamvas Béla

KUNG FU-CE: LUN YÜ
KUNG MESTER BESZÉLGETÉSEI

————–

Elsö pillanatra a mondatok szellemesek, világosak és könnyüek. Jobban a mélyére kell nézni, hogy az ember meglássa bennük a határtalan melankóliát. Hérakleitos kétségbeejt, Buddha megrémít, Platón elszomorít, és talán senki sem tudta olvasni a Phaidónt könnyek nélkül. De az a melankólia, ami Kung mester könnyü, gyakran tréfás, mindig kedves, többször derüsen elragadó mondásai alatt van, az megrendít. Megrendítö a folttalanul tiszta, leírhatatlanul mély férfinak az az emberfölötti eröfeszítése, hogy mentse, ami menthetö, ha már nem lehet az öskor boldogságát, legalább az államot, ha már nem lehet az államot, legalább az embert. S idönként kitör belöle: „A legszívesebben egy szót se szólnék . Nincs könyv, amelyben hasonló hallatlan aktivitás lenne, s alig van könyv, amely reménytelenebb lenne. „Ö az, aki tudja, hogy nem megy, mégis tovább csinálja? Igen. És ö a nagy harang. Mindig tudja, hogy mit kell tenni. Az egyetlen helyeset. És soha nem teszi meg senki. Egyetlen ember volt, aki megtette, ö maga. Mikor kancellár volt, megvalósította a helyes kormányzás lényegét. „Akik közel voltak, örültek, akik messze voltak, odajöttek”. Az uralkodónak azonban a színház kellett. Késöbb, amikor valaki azt mondta: a Mester nagy ember, de nem tett semmi híreset, nevetve szólt: kocsihajtó leszek, vagy íjlövész! Azt is mondhatta volna: színész. „A bölcs nem azért szenved, mert az emberek nem ismerik, hanem, mert nem tudja öket megváltoztatni.”

————–

TANÁCSOK.

A Mester így szólt:
– A bölcsnek nincs elöítélete; azért vannak iránta bizalommal. Ami a tanulást illeti, ne ismerj határt. Példád legyen az, aki hü és lelkiismeretes. Födolgod legyen: a hit és az igazság. Ne legyen barátod, csak, aki hozzád hasonló. Ha van hibád, ne szégyeld megjavítani.

————–

ISMERET.

A Mester így szólt:
– Nem törödöm azzal, hogy az emberek nem ismernek. Azzal törödöm, hogy nem ismerem az embereket.

————–

ÉLETPÁLYA.

A Mester így szólt:
– Mikor tizenöt éves voltam, nyakig voltam a tanulásban; mikor harminc voltam, már szilárdan álltam; mikor negyven nem volt kétségem többé mikor ötven, az ég törvényét tudtam; mikor hatvan, tudtam hallgatni; mikor hetven, már követhettem a szívemet, s a törvényt nem léptem át.

————–

VAN ILYEN EMBER?

A Mester így szólt:
– Még senkit sem láttam, aki az erkölcsöt szereti és az erkölcstelent gyulöli. Aki az erkölcsöt szereti, az mindennél többre tartja. Aki az erkölcstelent gyulöli, annak ereje oly nagy, hogy semmi rossz nem érheti. – Még senkit sem láttam, hogy ne bírta volna el, ha reggeltöl estig az erkölcsön kell dolgoznia. Talán van ilyen ember. Én azonban még nem láttam.

————–

HATÁRSÉRTÉS.

A Mester így szólt:
– A határt mindenki saját módján lépi át. Mondd meg, hogy milyen határsértést követtél el és megmondom, hogy ki vagy.

————–

ELFOGULATLANSÁG.

A Mester így szólt:
– A bölcs nem elfogult, sem amikor elfogad, sem amikor elutasít. Az igazság oldalán áll.

————–

AZ EGYETLEN MONDAT.

A Mester így szólt:
– Úgy-e, Shen, tanításom nem több, mint egyetlen mondat?
Dsong mester válaszolt:
– Egyetlen mondat.
Amikor a Mester kiment, a tanítványok azt kérdezték:
– Melyik az a mondat?
Dsong mester így szólt:
– Légy hu önmagadhoz és légy jó máshoz. Ez a Mester tanítása. S ebben minden benne van.

————-

AZ ÉLET TÖKÉLETES BEFEJEZÉSE.

A Mester így szólt:
– Reggel megismerni az igazságot és este meghalni.

http://www.terebess.hu/keletkultinfo/kunfu.html

Anthony de Mello : A SZÍV ÉBREDÉSE

Naszreddín mullah oly szenvedélyesen szerette az igazságot, hogy még távoli vidékekre is elutazott a Korán tudósainak felkeresése végett. Még attól sem riadt vissza, hogy a bazárban hitetlenekkel vitatkozzon hitének igazságairól.

A felesége azonban egy nap szemére hányta, hogy mennyire méltánytalanul bánik vele. Eközben ébredt rá, hogy férjét egyáltalán nem érdekelte az a fajta Igazság.

Természetesen csak az a fajta számít. Földünk valóban egész másmilyen lenne, ha a tudósok és ideológusok, akár vallásosak, akár nem, ugyanolyan szenvedéllyel viseltetnének az önismeret iránt, mint amit a dogmák és elméletek iránt tanúsítanak.

———————

Volt egyszer egy koncentrációs tábor, abban élt egy fogoly, akit bár halálra ítéltek, mégsem félt. Szabad volt. Egyszer a börtönudvar közepére állt, és gitározott. Óriási tömeg gyült köré, hogy hallgassák, mert a zene varázsának hatására már ök sem féltek. Látván ezt, a börtön vezetösége megtiltotta az embernek, hogy gitározzon.

De a következö napon megint ott volt, dalolt és gitározott, és megint nagy tömeg vette körül. Az örök dühösen elcibálták onnan, és levágták az ujjait.

De másnap ismét ott volt, énekelt és gitározott, már amennyire vérzö ujjai engedték. Ez alkalommal a tömeg már éljenzett. Az örök megint elhurcolták, és összetörték a gitárját.

A következö napon a férfi teljes szívéböl énekelt. Micsoda dal volt az! Mennyire tiszta és felemelö! A tömeg vele együtt énekelt, és amíg a dal tartott, az ö szívük is olyan tiszta lett, mint azé az emberé, lelkük pedig törhetetlen. Az örök annyira feldühödtek, hogy kitépték a férfi nyelvét. Félelmetes csend ereszkedett a táborra.

Mindenki legnagyobb meglepetésére, a férfi másnap is ott volt a megszokott helyén, és táncolt valami hangtalan zenére, amit csak ö hallhatott. Kevés idö múltán egymás kezét fogva táncolt mindenki a meggyötört, vérzö kezü alakkal a kör közepén, miközben az örök lába földbe gyökeredzett a csodálkozástól.

Kortársunknak, Sudha Chandrannak, a klasszikus indiai táncosnak a szó szoros értelmében elvágták a karrierjét, amikor a jobb lábát amputálni kellett. Miután mülábat kapott, visszament táncolni, és bármennyire hihetetlen, egy idö után ismét felkerült a csúcsra. Amikor megkérdezték töle, hogy hogyan tudta ezt elérni, egyszerüen csak ennyit válaszolt:

– A tánchoz nem kell láb.

————————-

A riporter azon fáradozott, hogy valamilyen érdekes történetet szedjen ki egy nagyon-nagyon idös emberböl, aki egy állami öregek otthonában élt.

– Nagyapó – kérdezte a fiatalember -, hogy érezné magát, ha hirtelen kapna egy levelet, azzal az üzenettel, hogy egy távoli rokona tízmillió dollárt hagyott Önre?

– Fiam – mondta az öreg lassan -, én akkor is kilencvenöt éves lennék, nemde?

————————-

Egy vadnyugati kisvárosban már ötven éve ugyanabban a házban élt egy öreg ember. Egyik nap, mindenki legnagyobb meglepetésére, átköltözött a szomszédos házba. Megrohanták a helyi újságok riporterei, és tudni akarták, hogy vajon miért költözött el.

– Azt hiszem, kitört belölem a csavargó ösztön – válaszolta önelégült mosollyal.

www.tudatossag.com

A fentieken sirj vagy nevess kedved szerint. Én mindkettőt megtettem. Közben éreztem és gondolkoztam. És megnyugodtam. Most már jobban vagyok.

Valamiért szeretem a Googe-t. Csak némi türelem kell hozzá.