Vajon aki idevetődik és ismeretlenül nézi a blogomat, mit gondolhat rólam …. ?

Mit gondolhat a képekről, amiket néha felteszek ?? Itt most konkrétan a BDSM-jellegű képekre gondolok. Szerintem sokan megbortánkoznak rajta. És nem értik. És elitélik. És felmerülhet az agyukban, hogy mifajta blog ez, mifajta „magamutogatás” ? És szeintem néhányukban az is felmerül, hogy ugyan mit akar itt ez a vén k…a …

Félreértés ne essék, nem úgy érdekel a téma, hogy jaj, mit szólnak az emberek. Mert ez egyáltalán nem érdekel. Ha valaha is érdekelt volna, akkor nem kezdtem volna el annó wapozó koromban szextémájú wapoldalakat gyártani. Sem akkor, sem most azért nem sok nő csinálja. A blogoknál már más a helyzet szerencsére. Itt a Blogol-on is nagyon sok nő ir olyan blogot, aminek a központi témája a szexualitás, sokszor épp a BDSM. Úgy tűnik nekem, hogy egy blog keretei között azért a nők még erről a témáról is közlékenyebbek.

A blog egy napló. Öreganyáink is irtak naplót. Biztos, hogy régen jóval több nő irt naplót, mint férfi. Nem tudom, hogy most, az elektronikus naplóirás korában mit mutatna a statisztika. Az is lehet, hogy már megfordult a férfiak javára. A csuda tudja. Keresni kéne erről valami statisztikát majd a neten 😉

De visszatérve az elejére: az biztos, hogy az én blogom nem szokványos. És azt is hajlandó vagyok elismerni, hogy sokak izlését sértheti. Magyarán polgárpukkasztó. De az én életemben jelentős szerepet foglal el a szex (hála Istennek) az utóbbi években. Mert azelőtt nem igy volt ez. Viszont azt sem hinném, hogy egyedül vagyok ezzel a dologgal. Legfeljebb más nő szégyenlősebb? Lehet. Azt gondolja, hogy a szex olyan magánszféra, amit illetlenség kivinni a nyilvánosság elé? Ez is lehet. Tiszteletben tartom az ilyen álláspontot is.

Viszont azt gondolom, hogy Magyarországon még igy a 21. században is gyerekcipőben jár a szexuális felvilágositás. Mind intézményes, mind családi keretek között … . Ami nagyon szomorú. Mert ennek az iskolában is fontos tantárgynak kellene lenni, és talán nem is szexuális felvilágositásnak kéne cimkézni (döbbenetesen hülye kifejezésnek érzem …. ) , hanem Életre nevelésnek. Családi életre nevelésnek …

És itt jön be a család szerepe, a szülőké. Mert ebben a nevelésben nekik van a legfontosabb teendőjük, nem az iskolának. Egy kamasz gyerek kitől kérdezze meg a számára homályos dolgokat, mint a szüleitől? Nem tudom, hogy milyen százalékban tesznek ennek eleget a mai kamaszok szülei. De tartok tőle, hogy elég siralmas eredmény jönne ki, ha egy szociológus ezt kutatná …

Csak egy példa: egy fiatal felnőtt barátom, látván a pár nappal ezelőtt kitett xray szex témájú képeket, megkérdezte tőlem, hogy milyen érzés azt a valamit szájba venni? És hogy nem rossz-e … Megválaszoltam neki. Szivesen.

Aztán elgondolkoztam. Az én gyerekem ezt tőlem, a szülőjétől kérdezte meg annó. Miért nem meri/akarja ezt egy mai fiatal a szüleivel megbeszélni? Fél az elutasitástól? Fél a szülők esetleges prüdériájától? Vagy már próbálta kérdezni, de nem volt kielégitő a válasz? Az is lehet. Nem tudom.

De azért elgondolkoztam a szülők felelősségéről úgy általában … Nemcsak az iskoláztatás, a gyerek mindennapos szükségleteinek a kielégitése kéne, hogy fontos legyen …

De még az is lehet, hogy mindezeket én gondolom rosszul …. 😉 .

(gy)Alázat … Vajon ki az, aki megérti, hogy mi ezekben a képekben az alázat? És vajon ki mondja azt, látván a képeket, hogy ilyeneket kitenni gyalázat ?