Ó, milyen izgalmas volt már – előtte – órák óta a gyertya gondolata … A nő néha szinte kéjesen megborzongott, amikor eszébe jutott, lelki szemei előtt már látta a lángot, az olvadó viasz selymes folyását … Micsoda boldogság lesz, ha egyszer elkövetkezik. Ha egyszer meggyullad az a gyertya.

És most kezén érzi a gyenge égés fájdalmát. Az előbb meleg víz érte, fel is szisszent. Hát … majd elmúlik …

Ostoba volt. A tűzzel csak óvatosan szabad játszani …

Ha valaki az ádventi koszorún akarja meggyújtani a függőlegesen álló gyertyát, akkor ne öngyújtóval próbálkozzék. Mert leginkább a hüvelykujja bőre bánja … Jobb arra a gyufa -mosoly