Gyertyafény-kerengő

Már rég elmúlt éjfél, amikor még mindig azon gondolkozott, van-e egyáltalán még értelme, hogy nőnek született …

—————–

„Te lennél a tányérom. Változatlanul csábít a hasikád kihasználása …
Szerintem ragyogóan lehetne enni róla, mint egy terülj asztalkámról. Egy kistányér puding? Vagy szendvics például? Vagy gyümölcsök? Vagy süti? Csokikrémmel? Vagy … vagy … Tejszinhab … Azt úgyis imádom.
Ilyesmik.

Persze nem lennék szemét. Nagyon. Mert te sem maradnál éhen. Néha tennék egy kicsi falatkát a szádba .. És élvezném, hogy lenyalod a morzsákat vagy a krémet az ujjaimról. Aztán persze még én is megnyalnám az ujjam. Hogy érezzem, hogy jól megtakaritottad-e. Mert közben valami kis mosogatógép is lennél.

Már a gondolatára is merevedsz … Most is … Ahogy elképzeled, hogy kézenfogva beviszlek a szobába … És már akkor, sőt annakelőtte is az fog járni az agyadban, hogy „a kurva életbe, most egy Nő tányérja leszek … és az a Nő még élvezni is fogja ezt, hisz épp ő javasolta” .. és már várni fogod, hogy mikor mosolygok rád és fogom meg a kezedet és hivlak magammal befelé …

No már akkor rég állni fog a farkad.
És tudni fogod, hogy nemcsak tányér leszel, hanem valami multifunkciós dolog. Mert te is kapsz a kajából … előkóstolója leszel az Úrnőnek, tányérja és mosogatógépe egyszerre.

De például lehetnél a gyertyatartóm, mit szólsz hozzá?? Úgyis szereti az Úrnőd a gyertyafényt, az olyan hangulatos, nemde? Gyertyafénynél olvasni egy csöppet … vagy csak úgy gyönyörködni a fények játékában a szobában … Ahogy megrebben a kezedben a gyertya … és libben egyet a láng is. Nagyon hangulatos kép. Persze meztelen lennél. Ki a fene látott még gyertyatartót ruhában.”

——————-

A nő lassan visszavonta lelkét a maga gyártotta kétszereplős fantáziajátékból. Nézte volna még a szellemalakot, kit vágya varázsolt magának, de már csak a körvonalait látta. Aztán elenyészett.

Mit is mondott az a kitaláltságában kellően szemét figura az elején?

„Igen, van értelme, hogy Nő vagy. És azért születtél, hogy engem kényeztess …”

---

És nevetek az egészen

Tegnap azt mondták, hogy mi van, ha ott ül a másik szobában és jót nevetünk az egészen.
Igen, mi van akkor? Ha ott ül a másik szobában. Vagy itt ebben, az asztalnál egy másik széken. Vagy ugyazezen.
Vagy ketten ülök a széken.
Vagy hárman.
Vagy négyen.
És kortyolgatok egy pohár finom italt. Például kávét. De ihatnék teát is. Vagy tejet. Mindhármat kiteszem magam elé. Csak szép sorjában.
És nevetek az egészen.
Akár ez is lehet.

---

Ócska vén zenék

„Tegyél be valami zenét.”
„Nem, most nincs zene.”
„Miért?”
„Fél órába telne, mire feléledne a gép. Két hete nem volt beindítva.”

Zene. Pedig mindig ócska, vén zenéket hallgat. Ezek szerint mégis tetszik neki. Na, majd legközelebb felébreszti a gépet. Szereti a zenét. Még akkor is, ha ócska véneket hallgat legtöbbször.
Soha nem szeretett zene mellett … Úgy érezte, hogy elvonja a figyelmét. A szeretkezés a zenéről. Pedig a zene olyan, hogy arra figyelni kell.

Sok minden változik.

---

Kacatok nélkül

Tervezgeti magában a karácsony estét. Majd valaki előveszi a fenyőt. Egy másik feldíszíti. Cukrokat nem tesznek rá, mert egyikük sem szereti, ha pár nap után cukorfosztottam áll a fa, vagy valamelyikük huncut módon kiszedi a cukrokat a papírból, majd visszacsavarja, mintha mégis. A többinek bosszantó, ha ilyen papírt találnak. Oda szokták önteni egy tálba a karácsonyfa mellé.

Négy óra körül, vagy kicsit később meggyújtják a gyertyákat. Valamelyikük keres egy szép karácsonyi dalt, közösen meghallgatják. Talán többet is. Hisz karácsony van, hadd teljesüljön ma mindegyikük kívánsága.

Aztán leülnek és nézik a fényeket. Amik felidézik az összes karácsonyt az életükben. Közösen emlékeznek mindazokra, akik már nem lehetnek velük.

Ajándékot nem szokott venni.
Néha persze meglepi magát egy-egy kedves dologgal. De soha nem karácsonyra.

Nem rontja el az ünnep hangulatát a szivében/szivükben önmagának vett kacatokkal. Nem az kell, hogy karácsony legyen.

Én. Meg én.
Irén sem kell.

---

Írás a taps után

Utólag végiggondolva leginkább két dolognak örül.

Az egyik, hogy tényleg megtanította azt a kis nyikhaj kutyulit tenyérből enni. Szó szerint. Hiszen épp aznap igérte be neki. Azt gondolta, hogy még akkor este sort kerít rá.

Úgyis mindig azzal basztatta, hogy használja tárgyként. No akkor este szépen megterített magának a kutyuska hasán és mandarint vacsorázott. Akkurátusan megpucolta az érett gyümölcsöt és gerezdenként körberakta a hasán. Jutott abból még az ölébe is. Tök cuki volt a meredező farka körbepakolva a lédús gerezdekkel.

Nem volt geci és nem egyedül ette meg. Szinte minden gerezdet kettévett. Először pár csepp édes levet ráfolyatott a farkára, hadd legyen majd finomabb. A mandarin nem savanyú gyümölcs. Az a pár szem meg kifejezetten édes volt. Némelyik félgerezdet körbejártatta a makkon, becsúsztatta a makk bőre alá is. Aztán, amikor már érezte rajta a kutyuska nyúlós nedvét, úgy gondolta, itt az ideje a tenyérből etetésnek.

“Kérsz, kutyuli?”
“Kérek”

A szájához tartotta a kis darab gyümölcsöt. A kutyuska először azt várta, hogy majd szépen a szájába teszi. No, nem.

“Emeld fel a fejed és egyél a tenyeremből!”

A második mandarinnál jutott eszébe, hogy bizony itt hibádzik valami. Eteti ezt a kis vackot, a tenyeréből, és a saját szájától vonja meg a falatot, ez a kis geci dög meg baszik megköszönni. És olyan természetességgel csattant el az első pofon – és még utána jónéhány, mire az a kis korcs megtanulta, hogy mit kell mondani: “Köszönöm, Úrnő!” -, amire sose tartotta képesnek magát.

———————–

Három napig gondolkozott magában az egészen. Nem jó ez így. Ezt be kell fejezni. Az egészet. Még mielőtt kezdené elveszteni a lelkébe égetett humanitást, amin ugyan túl lehet lépni, de nem biztos, hogy számára megéri. Még játékból sem.

Mert a lelkiismeret furdalás az már nem játék. Az valódi. És nem akar annyira elembertelenedni, hogy már az se legyen benne. Ha ezt akarja az a pasi, akkor jobb, ha keres más játszótársat.

És ha mégsem lett volna benne elég erős az elhatározás, hát besegített a sors is. Valaki mutatott neki egy videót. Ami már két napja kerengett a neten, de ha nem az a valaki mutatja, nem kattintott volna rá … Nem volt nehéz a benne lévő mély üzenetet megérteni, ami már nem a kisfiúkra, nem a férfiakra vonatkozott, hanem az Emberre.

Ember ne üssön meg Embert.
Még játékból sem.
Tilos.
Ha a saját szemében is Ember akar maradni.

Hát ez volt az elfuserált dominalétben az utolsó felvonás.

Szép játék volt. Jól csinálta. Megnézi magát a kézitáskában lévő kistükrében és örül, hogy nincs késztetése, hogy leköpje a képét.

Megtartotta az elveit. És ezzel megtartotta Önmagát.
Taps!