Mint egy gyorsulási futam … mit kiszáradt sóstó medrében tartanak … (Na wazze. Ma átmész liraiba? Van onnan is kövem, kaptam az öregebbik kedvenc kollégámtól)

… úgy távolodik egyre gyorsabban tőlem az ex emléke az utóbbi hetekben. Én meg gondolkodom a miérteken … (Ahan. Persze. Tudod te azt különösebb gondolkodás nélkül is.)

Egyre inkább olyanná válik, mint egy régi, megfakult fénykép, mit az ember őriz, de nem érti, minek … (Mikor őriztél te ilyen képeket a valóságban? Kibasztad a szemétbe egy idő után.)

… és felkerül az emlékek polcára. Ahová való. (Ja. A másik három mellé -lol )

Na. Nem megy ez nekem ma. Vagy lira, vagy szarkazmus -mosoly Ma nem blogolok. -lol

Viszont az kétségtelen, hogy a blog oldalai szinte naponta szaporodnak. Persze azokat csak én látom …