most pár napot pihennem kell. filmileg. és agyilag. az utóbbi másfél hét nagyon intenzív volt. ennek is van adagja.

az álmaimon is látszik, hogy sokat dolgoztam. semmi család, semmi ismerős, inkább sci-fi történetek, olyan alienes jellegűek, de nincs benne semmi félelmetes, én vagyok a főszereplő, de valahol mélyen tudom, hogy ez csak egy film, az én szórakoztatásomra. és mindig sikerül legyőznöm az alieneket.

olyasféle vagyok bennük, mint Sigourney Weaver, szikár, szálas és győzedelmes

soha az életben nem álmodtam még ilyeneket

most azt mondom, hogy hétfőnél előbb nem kezdem folytatni a filmnézést. illetve rendes mozifilmeket fogok keresni

hogy mik lehetnek az alienek? valószinűleg az a jónéhány feldolgozatlan, mélybe rejtett gyerekkori trauma, amik eddig engem terrorizáltak, most meg én végzem ki őket. itt volt az ideje

rengeteget alszom, a közti időkben sokat játszom, zenét hallgatok és közben hiányzik a Kölyök

a legújabb Opera olyan szar, hogy fáj. no mindegy. majd tesznek valamit vele a következőben. addig meg ki kell bírni