„Bárkinek”

régen …

O története,
az őrült rettegés,
valaha szinte
bibliám volt,
nagy ég …
őrült voltam
magam is.
azt gondoltam,
kiszolgáltatottan
boldog leszek
talán …

adom magam
s nem bánom,
hogy az akarat
már nem enyém.
bizalmam rútul
meggyalázták.
lelkem citromként
facsarták,
vérem cseppenként
folyt, s
tárgy lettem
magam is
egy konyha
öreg asztalán

báb, mely imádón
bólogat,
s nem látja
maga körül
a kőfalat.
azt hiszi eszelős
szivvel, szerelemmel,
hogy virág,
egy rózsaszin
cseresznyefa ág …

most …

éhező subként
testem adnám
„Bárkinek”.
de a lelkemről
neked
koccolni lehet.
érzelem bennem
feléd nincs.
ne keress.
nincs más, mint
hideg logika
és számitás.
O története?
az meg nem más,
mint ámitás.

s ez a vers
sem szerelmes
költemény.
csak röpke
ujjgyakorlat
„Bárkinek”
egy éjjel
sleep-time
idején

(2011.11.09.)