tegnap este áldozni akartam egy kicsit a tudomány oltárán és kezdtem olvasgatni a glikémiás indexről és a glikémiás töltésről. a végén eljutottam a szénhidráttal foglalkozó írásokig. mind azzal foglalkozott, hogy melyik napszakban kell szénhidrátot enni, ha fogyni akarunk.

na ott teljesen megzavarodtam. a következő elméleteket találtam:
– reggel kell szénhidrátot enni, aztán már azon a napon el lehet feledkezni róla
– bármikor lehet szénhidrátot enni, de nem mindegy a CH minősége
– kizárólag este szabad szénhidrátot enni
– ha fogyni akarunk, felejtsük el a szénhidrátot

na ekkor már nemcsak ideges lettem, hanem be is gurultam. mert akkor sem tudományosan táplálkoztam, amikor egy jobb fazonú disznócska méretre hizlaltam fel magam, de akkor sem, amikor lefogytam azt a sok kilót.

mérgemben este 11-kor nekiálltam hamisgulyás levest főzni egy hagymából, egy krumpliból, meg két evőkanál száraz tarhonyából, jó köménymagoosan. megettem a felét éjfél magasságában. oszt suhéjj.

majd akkor eszek szénhidrátot, amikor a szervezetem szükségét érzi. a tudományos, meg féltudományos, illetve áltudományos olvasnivalókat ismét kerülni fogom egy ideig.

hagyjon engem békén a tudomány. nem akarom számolgatással tölteni az életem és megkeseríteni a hátralévő éveimet.