Mesevilágom. Megint belemerültem. Már tegnap este óta irtam …

Olyan, mintha egy mély tóba merülnék. A viz lágyan körülölel. És húz egyre lejjebb, egyre mélyebbre. Ahogy merülök, mintha hinárok fonnának körül. Vagy nem is azok? Mert ezek néha csipnek, fájnak, könnyeket csalnak a szemembe. De még a könnyek is édesek … Vajon hol állok meg …

Álmaimban a romos vár újraépül. És húsvér emberekkel telik meg … Vele és velem.

… és még az is lehet, hogy az a romos vár is egy kicsit én vagyok. -mosoly