Itt folytatom:

A tanult leckék

Az élet értelmének vajmi kevés köze van az értelemhez. Az univerzum egyáltalán nem egy intellektuális folyamat. Az értelem segít, nagyon jó dolog, de most az összes folyamatban a szívünkkel és a bölcsebb felünkkel veszünk részt.

A Föld centruma egy nagy energia átalakító, pont úgy, ahogy a Föld mágneses teréről készült ábrák mutatják. Ez a mi ciklusunk, visszahúzza a reinkarnálódott lelkeket, és kilőki őket újra. Az emberi szint elérésének jele, hogy személyes tudatot kezdesz fejleszteni. Az állatoknak csoport lelkük van, és csoportlélekbe születnek újra. Egy szarvas nagy valószínűséggel szarvas marad örökre. De emberként születve, akár nyomorék akár géniusz az illető, azt mutatja, hogy az individuális tudat fejlesztésének ösvényén van. Ami persze maga is egy csoport része, az emberiségé.

Láttam, hogy a fajták egyéni csoportosulások. A nemzeteknek, mint pl a franciáknak, németeknek vagy a kínaiaknak megvannak a saját személyiségjegyeik. A városoknak is, a helyi csoportok lelkülete, vonz bizonyos embereket. A családoknak is csoport lelkük van. Az egyéni identitás úgy fejlődik, mint a fraktál ágai, a csoport lélek kutatja az egyéniségünket. A különböző kérdéseket, amelyek mindannyiunk számára nagyon nagyon fontosak. Ez az ahogy az Istenség felfedezi saját magát – rajtad keresztül. Szóval, kérdezz és keress. Meg fogod találni az Énedet, és abban Istent, mert az Éned csak Istenből való.

Továbbá, azt is elkezdtem látni, hogy minden egyes ember lelki társ. Ugyanannak a léleknek részei vagyunk, fraktálszerűen eltérő módon, más más irányokban teremtve, de azért az még mind ugyanaz. Most visszatekintve minden egyes emberi lényre, akivel valaha is találkoztam, látom, hogy lelki társam ő, pont az akit mindig is kerestem. S mindezen túl, a legnagyobb lelki társad, akid csak lehet, az te magad vagy. Mi mind nők és férfiak vagyunk. Megtapasztaljuk ezt az anyaméhben, és a reinkarnáció állomásaiban is. Ha a legnagyobb lelki társadat önmagadon kívül keresed, soha nem fogod megtalálni, mert nincs ott. Épp úgy, ahogy Isten sincs "ott." Isten itt van. Ne tekints "kifelé" ha Istent keresed. Befelé kell tekintened, az Énedbe. Kezdjed el a legbensőségesebb szerelmi kapcsolatot, amiben valaha is részed volt, … az Éneddel. Mindent szeretni fogsz vele kapcsolatban.

Leszálltam oda, amit pokolnak nevezhetnél, és nagyon meglepő volt. Nem láttam ott Sátánt vagy gonoszt. Ez egy leszállás volt minden személy saját testre szabott gyötrelmébe, szándékos figyelmetlenségébe, és a tudatlanságának sötétségébe. Olyannak tűnt, mint egy gyötrelmes örökkévalóság. De a körülöttem lévő több millió lélek mindegyikének világított egy apró csillag. Viszont egyikük sem hederített rá egy fikarcnyit sem. Annyira el voltak foglalva a saját szomorúságukkal, traumájukkal és szerencsétlenségükkel. De ami örökkévalóságnak látszott, megváltozott miután elkezdtem hívni azt a fényt, ahogy egy gyerek hívja a szüleit, hogy segítsenek neki. Akkor a fény kinyílt és alagúttá alakult, odajött egyenesen hozzám, és elszigetelt minden félelemtől és fájdalomtól. Ez a helyzet valójában a pokollal.

Szóval, amit tanulunk az, hogy fogjuk meg egymás kezét, és fogjunk össze. A pokol kapui nyitva vannak. Összekapaszkodunk, megfogjuk egymás kezét, és kisétálunk együtt a pokolból.

A fény odajött hozzám és egy hatalmas arany angyallá alakult. Azt kérdeztem: "Te vagy a halál angyala?"

Azt mondta, hogy ő az én szellemem vagy Magasabb Én mátrixom, ami egy nagyon ősi részem. Aztán elvitt a fényhez.

A tudomány hamarosan érzékelni tudja majd a szellemet. Nem csodálatos? Olyan érzékeny műszereink lesznek, amelyek alkalmasak ennek a finom energiának vagy szellemi energiának a mérésére. A fizikusok részecskegyorsítókat használnak a szubatomi részek vizsgálatára. Részecske és atomagütközések segítségével egyre kisebb és kisebb részeket választanak le az atomból, ilymódon azonosítva azokat. Ezek a leváló kis részecskék szerencsére igen rövid életűek. Mostanára már lejutottak a kvark szintjére. Egy nap eljutnak ahhoz az apró pici dologhoz, ami az egészet összetartja, és úgy kell nevezniük majd, hogy …….Isten.

Amint láttam, egy olyan világhoz érkeztem, amelyben van egy pont, ahol túlhaladunk minden tudáson, és elkezdjük a következő fraktál, a következő szint teremtését. Megvan hozzá a teremtő erőnk amint láttuk. És ez az, ahogy Isten kiterjeszti magát rajtunk keresztül.

Visszatérésem óta megtapasztaltam a fényt spontán módon, és megtanultam, miképp lehet abba az űrbe jutni bármikor a meditáció segítségével. Bármelyikünk meg tudja tenni. Nem kell hozzá meghalnod. Megvannak hozzá az eszközeid, már rendelkezel a megfelelő kapcsolattal hozzá.

A test a legcsodálatosabb fény lény. Hihetetlen fénynek egy univerzuma. A szellem nem indít minket arra, hogy lelbontsuk ezt a testet. Nem ez történik. Hagyd abba, nem kell Istenné válnod. Isten válik emberré. Itt.

Az elme, mint egy gyerek rohangál körbe az Univerzumban, ezt követelve, és azt gondolva, hogy ő teremtette a világot. De én azt kérdezem az elmétől:

"Anyádnak mit kellett tennie ezzel? "

Az a következő szintje a spirituális tudatosságnak. Oh! Anyám! Hirtelen feladod az egót, mert nem te vagy az egyetlen lélek az univerzumban.

Az egyik kérdésem a fényhez ez volt: "Mi a Menny?"

Végigvezettek az összes mennyen, ami csak teremtetett: a Nirvánákon, az Örök Vadászmezőkön, mindegyiken. Keresztül mentem rajtuk. Ezek gondolati formák, amelyeket mi teremtettünk. Igazából nem megyünk a mennybe, újra fel leszünk dolgozva. De akármit is teremtünk, egy részünket benne hagyjuk. Az valóság, de nem az egész lélek.

Láttam a keresztény mennyet. Ahogy azt várjuk, egy gyönyörű hely, és ott állsz a trón előtt örök imádásban. Kipróbáltam. Unalmas! Ez minden amit tenni fogunk? Nem akarok senkit megbántani, de ez naív egy kicsit. Van pár menny, amelyik nagyon érdekes volt, és volt pár amelyik unalmas. Néhány ősi nagyon érdekes volt, mint például az amerikai őslakosoké, az Örök Vadászmezők. Az egyiptomiaké is fantasztikus. És így tovább. Olyan sok van belőlük. Mindegyikben van egy fraktál, ami a te saját interpretációd, feltéve, ha ahhoz a csoporthoz tartozol, amelyik csak egy bizonyos vallás Istében hisz. Akkor nagyon közel vagy, együtt ugyanazon a játszótéren. Habár azért mindegyik egy kicsit különböző. Ez a részed, amelyet ott hagysz. A halál az életről szól, és nem a mennyről.

Megkérdeztem Istent: "Melyik a legjobb vallás a bolygón? Melyik az igazi?"

És Isten az felelte, nagy szeretettel: "Bánom is én!"

Ez hihetetlen kegyelem volt. Azt jelentette, hogy szeretett lények vagyunk itt.

Az összes csillag Legfelsőbb Istene azt mondja nekünk: "Nem számít milyen vallású vagy."

Vallások jönnek mennek, változnak. A buddhizmus nem lesz itt örökké, a katolicizmus nem lesz itt örökké, és mind sokkal felvilágosultabbá válik. Az összes rendszerbe most több fény érkezik. Kibontakozóban van egy spirituális reformáció, amely éppen olyan drámai lesz, mint a protestáns reformáció volt annak idején. Sok harc lesz majd, egyik vallás a másik ellen. Mind azt hiszi magáról, hogy ő az egyetlen igaz.

Mindenki azt hiszi, hogy birtokolja Istent, a vallások, a filozófusok. Különösen a vallások, mert ők nagy szervezeteket alakítanak ki a filozófiájuk köré. Amikor Isten azt mondta: "Bánom is én!", rögtön megértettem, hogy ezzel csak mi foglalkozunk. Ez fontos, mert szeretett lények vagyunk. Nekünk számít, és ez az ahol fontos. Amid van, az egy energia egyenlet a szellemvilágban. A Mindenható Isten nem törödik vele, hogy buddhista, protestáns, vagy akármi vagy. Az csak egy kibomló szelete az egésznek. Bárcsak az összes vallás belátná ezt, és hagynák élni egymást. Ez nem lenne minden vallás vége, de ugyanarról az Istenről beszélünk. Élni és élni hagyni. Mindenki másképp látja. És mind hozzáadódik a Nagy Képhez. Mind fontos.

Egy rakás félelemmel mentem át a túloldalra. Féltem a mérgezett hulladéktól, a nukleáris rakétáktól, a népességrobbanástól, az esőerdők kipusztításától. Úgy jöttem visza, hogy szeretem az összes problémát. Szeretem a mukleáris hulladékot. Szeretem a gombafelhőt, az a legszentebb mandala, amelyet eddig létrehoztunk. Mint egy archetipus. És bármelyik vallásnál vagy filozófiánál jobban új tudatszintre hozott frel minket. Ezt tudva talán felrobbanthatjuk a planétát ötvenszer vagy ötszázszor, végül is rá fogunk jönni, hogy mind összetartozunk. Egy darabig még gyártják a bombákat, aztán elkezdjük azt mondani: "Már nincs többé szükségünk erre."

Aktuálisan most biztonságosabb világban élünk mint valaha, és ez még tovább fog javulni. A mérgezett hulladék ügye össze fog hozni mindannyiunkat. Ezek hatalmasak gondok, ahogy Peter Russell mondaná, "lélek méretű" problémák. Van rá lélek méretű válaszunk? IGEN!

Az esőerdők pusztítása le fog lassulni, és 50 éven belül ismét több fa lesz a bolygón. Ha érdekel az ökológia, vesd bele magad, ez az ami egyre inkább előtérbe fog kerülni. Vesd bele magad teljes erővel, de ne legyél depressziós, ha nem sikerül minden úgy, ahogy szeretnéd. Ez is egy nagyobb egész része.

A Föld egyfajta domesztifikációs folyamatban van. Soha többé nem lesz már olyan vad hely, mint valaha volt, de azért lesznek nagy vad vidékek, rezervátumok, ahol a természet gyarapodik. A kertészet és vadvédelmi rezervátumok lesznek jellemzők a jövőben. A népesség növekszik és megközelíti majd az optimális energia szintet, amely ugrásszerű tudati fejlődést eredményez. Ez a minőségi tudatváltozás megváltoztatja a politikát, a pénzügyeket és az energiagazdálkodást egyaránt.

Mi történik, amikor álmodunk? Több dimenziós lények vagyunk. Ehhez világos álmainkon keresztül férhetünk hozzá. Ami azt illeti, ez az univerzum Isten álma. Az egyik dolog, amit láttam, hogy az emberiség egy porszem egy bolygón, ami egy porszem egy galaxisban, ami maga is csak egy porszem. Óriási rendszerek vannak ott kint, és a miénk csak átlagosnak mondható. De az emberi lények már legendásak az értelem kozmoszában. Az incifinci emberi lény, a Gaiáról legendás. Az egyik ok erre az álmodozás. Híres álmodozók vagyunk. Az az igazság, hogy az egész világegyetem keresi az élet értelmét, a mindenség értelmét. És akkor jött egy apró álmodozó a valaha adott legjobb válasszal. Mi álmodtuk meg. Szóval az álmok fontosak.

Mióta meghaltam és visszajöttem, igazán tisztelem az életet és a halált. Halál közeli élményünkben egy nagy titokra nyitottuk rá az ajtót. Hamarosan képesek leszünk addig élni ebben a testben, amíg csak akarunk. Kb 150 év után lesz egy olyan ösztönös érzésünk, hogy ideje csatornát váltani. Egyetlen testben élni örökké, nem olyan kreatív, mint a reinkarnáció, mint az energia transzformációja ebben a fantasztikus energia örvényben, amelyben vagyunk. Most kezdjük látni az élet és halál bölcsességét, és élvezni.

Ahogy most áll a dolog, már örökké élünk. Ez a test, amiben vagy örökké él. Egy végtelen életfolyamból jön, és visszamegy a Nagy Bummhoz, és azon is túlra. Ez a test ad életet a következő életnek a sűrű és a finom energiában. Ez a test már örökké él.

"Fogjunk össze, kéz a kézbe, és sétáljunk ki együtt a pokolból."

Mellen-Thomas Benedict

A cikk forrása: