Most kaptam egy barátomtól egy linket……

Idézem:

Mellen-Thomas Benedict halál (közeli) tapasztalata

Mellen Thomas honlapja

Mellen-Thomas Benedict művész, aki túlélt egy halál közeli tapasztalatot 1982-ben. Miután meghalt rákban, másfél óráig halott volt. Halála időpontjában kilépett testéből, és a fénybe távozott. Minthogy kiváncsi volt az univerzumra, elvitték hát a létezés távoli mélységeibe, sőt még azon is túl, a Nagy Bumm előtti semmibe. Halál közeli élménye során nagyon sok mindent meg tudott tanulni a reinkarnációval kapcsolatban. Mr Benedict tudományos felfedezésekhez felhasználható felismerésekkel jött vissza, és azóta aktívan részt vesz quantum biológiai kutatásokban. A sejtek kommunikációjával, a fény és az élet összefüggésével foglalkozó kutatás drámaian új elméletet vet fel a biológiai rendszerek működésével kapcsolatban. Mr. Benedict felfedezésének lényege az, hogy az élő sejtek rendkívül gyorsan képesek válaszolni a fényre, és ez a stimuláció egyebek mellett, igen gyors gyógyulást eredményezhet. Kutató, feltaláló, előadó és hat U.S. szabadalom tulajdonosa.

Pár héttel születése után Benedict máris halál közeli tapasztalatokat szerzett, amikor belei megrepedtek. Testét félredobták, mint tetemet, mégis mindenki megdöbbenésére utóbb feléledt. Később, amikor már elég nagy volt ahhoz, hogy meg tudja fogni a krétát, rögtön valami belső kényszertől hajtva a fekete fehér yin-yang szimbólum interpretációit kezdte rajzolgatni. Már nem emlékszik mi indította erre.

Az elemi osztályokat egy bentlakásos katolikus iskolában végezte Vermontban, és még az Üdvhadseregbe is felvették. Mivel mostohaapja katona volt, a család sokat költözött, egészen addig, amíg le nem telepedtek az észak-karolinai Fayetteville-ben.

Amikor Benedictnél operálhatatlan rákot diagnosztizáltak, akkor már visszavonult a zajos filmvilágból, és saját festett üveg műtermében dolgozott. Ahogy állapota rosszabbodott, egyre több és több időt töltött művészetével. Egy reggel azzal a biztos tudattal ébredt, hogy aznap meg fog halni. Így is történt. Amint aztán a tipikus mennyei forgatókönyv kezdett kibontakozni, Benedict tudta mi történik. A folyamat ismerős volt számára, mert sok könyvet elolvasott ebben a témakörben.

Mr. Benedict halál közeli élménye barátai Dr.Lee Worth Bailey és Jenny Yates gondozásában lett újranyomtatva. Kíváló könyvüket, amelynek címe: The Near-Death Experience: A Reader, ( kiadó: Routledge, New York, 1996) nagyon érdemes elolvasni. Tanúságtételének egy része feltűnik P.M.H. Atwater's könyvében is, amelynek címe: Beyond the Light.

P.M.H. Atwater a következőket mondta Mellen-Thomas Benedictről:

"Tanúsíthatom, hogy esete hiteles, és állításai az agytumorral, és a halálával kapcsolatban igazak. Találkoztam anyjával és mostoha apjával is otthonukban, és követtem Benedict életét a küzdelmeken keresztül egészen a végkifejletig. Láttam miként kereste a módját annak, hogy tapasztalatát a mindennapi életbe integrálja, hogy betöltse azt, amire érzése szerint küldetett.

A halálhoz vezető út

1982-ben haltam meg gyógyíthatatlan rák következtében. Operálhatatlan volt, és bármilyen kemoterápia csak elnyújtotta volna vegetálásomat. Hat nyolc hónapot adtak nekem.

A 70-es években információ őrült voltam, és egyre jobban elkeseredtem a nukleáris válság, a gazdasági válság és a többi válság miatt. Mivel nem volt szellemi alapom, kezdtem azt hinni, hogy a természet hibát követett el, és mi valószínűleg egy rákos daganata vagyunk ennek a planétának. Nem láttam semmi kiutat azokból a problémákból, amelyeket okoztunk magunknak és a Földnek. Az emberiséget egy tumornak láttam, és pontosan azt kaptam én is. Pont az ölt meg engem. Legyél óvatos a világnézeteddel kapcsolatban. Visszahathat rád, különösen ha negatív. Az enyém különösen negatív volt. Ez vezetett a halálomhoz. Kipróbáltam az összes alternatív gyógymódot, de semmi sem használt.

Így hát rájöttem, hogy ez most már csak Isten és köztem zajlik. Eddig soha nem néztem szembe Istennel, sőt még csak nem is foglalkoztam vele. Teljesen tudatlan voltam spirituális vonatkozásban, de akkor elindultam a szellemi világ és az alternatív gyógymódok megismerésének útján. Elhatároztam, hogy mindent elolvasok amit csak tudok ebben a tárgykörben, mert nem akartam, hogy meglepetések érjenek a túloldalon. Különböző vallásos és filozófiai művekkel kezdtem. Nagyon érdekesek voltak, és reményt adtak, hogy van valami a másik oldalon.

Másrészt, mint önálló festett üveg művésznek, nem volt semmiféle egészségbiztosításom. Így hát éjszakákon át kísérleteztem életem megmentésével. Az orvosi szakmával próbálkoztam mindenféle biztosítás nélkül. Nem akartam anyagilag tönkretenni a családomat, ezért elhatároztam, hogy saját magamat fogom kezelni. Nem volt állandó fájdalmam, viszont időnként elájultam. Ezért nem mertem vezetni, és végül is kaptam egy hospice gondozónőt. Nagy áldás volt számomra ez az angyal, aki velem tartott az utolsó – mintegy 18 hónapig tartó – szakaszban. Nem akartam sok gyógyszert szedni, mivel szerettem volna amennyire lehet megőrizni a normális tudatállapotomat. Később volt akkora fájdalmam is, amikor már semmi másra nem tudtam gondolni csak a fájdalomra, amely teljesen betöltötte a tudatomat, de szerencsére az ilyesmi egyszerre csak pár napig tartott.

Isten fénye

Emlékszem, egyik reggel otthon, amikor felébredtem fél ötkor, egyszerűen tudtam, hogy ez lesz az a nap amikor meghalok. Így hát felhívtam pár barátot, és elbúcsúztam tőlük. Felkeltettem a hospice gondozónőmet, és elmondtam neki is. Volt egy megállapodás köztünk, amely szerint a halál után hat órán át még békén hagyja a testemet, mert sok érdekes dologról olvastam, ami ilyenkor történhet. Majd visszamentem aludni. A következő dolog, amire emlékszem, egy tipikus halál közeli élmény kezdete volt. Hirtelen teljesen éber voltam, és álltam a testem mellett, ami az ágyban feküdt. Sötétség vett körül. Kiszabadulva a testemből sokkal többre voltam képes, mint rendesen. Például egyszerre láttam az összes szobát a házban. A háztetőt is, a ház körüli részeket is, a ház alatti részeket is.

Volt ott egy csillogó fény. Feléje fordultam. E fény nagyon hasonló volt ahhoz, amelyet már sokan leírtak halál közeli élményükben. Hatalmas volt. Megtapintható. Érezhető. Hívogató. Úgy szeretnél hozzá szaladni, mint ahogy a tökéletes édesanyád vagy édesapád karjaiba szaladnál.

Amint elkezdtem a fény felé mozogni, ösztönösen tudtam, hogy ha bemegyek a fénybe, halott vagyok.

Így hát amint haladtam a fény felé, azt mondtam. Várj egy percet kérlek, álljunk meg egy pillanatra. Szeretném végiggondolni a dolgot. Szeretnék beszélni veled, mielőtt mennék.

Meglepetésemre az egész tapasztalat megállt azon a ponton. Még szabályozhatod is halál közeli élményedet. Nem vagy a hullámvasúton. Így hát kívánságomat tiszteletben tartották, és beszélgettem a fénnyel. A fény közben különböző alakzatokat vett fel, úgymint Jézus, Buddha, Krishna, továbbá mandalák, archetipikus képek és jelek alakját.

Azt kérdeztem a fénytől: "
Mi zajlik itt? Kérlek, fény, világosítsál fel. Igazán szeretném tudni mi a helyzet valójában. "

Nem tudom a pontos szavakat, mert egyfajta telepátia volt. A fény válaszolt. A kapott információ az volt, hogy hited határozza meg a fényből jövő visszacsatolás fajtáját. Ha buddhista vagy katolikus vagy akár fundamentalista vagy, a saját hitvilágod szerinti alakban kapod a választ. Lehetőséged van megtekinteni és ellenőrizni, de a legtöbb ember nem teszi.

Amint a fény kinyilatkoztatta magát nekem, ráébredtem, hogy amit valójában látok, az a mi Magasabb Én mátrixunk. Az egyetlen amit mondhatok az, hogy mátrix alakot vett fel, az emberi lelkek mandalája volt, és azt láttam, hogy amit Magasabb Énünknek nevezünk, az mindegyikünkben egy mátrix.

(Vannak akik a Magasabb Ént szellemnek nevezik – a test, lélek szellem hármas felosztásából (fundamentális kereszténység). Vannak akik test, elme (szellem) lélek hármasra osztják fel az embert, náluk a Magasabb Én a léleknek felel meg. ford megj.)

Ez egyben egy vezeték vagy csatorna is a Forráshoz, mindegyikünk számára közvetlenül, mint egy közvetlen megismerés magától a Forrástól. Mindannyiunknak van Magasabb Énünk, vagy ha úgy tetszik egy lélek fölötti része lényünknek. Kinyilatkoztatta magát nekem a legvalódibb energia formájában. Csak úgy tudnám leírni, hogy a Magasabb Én leginkább olyan mint egy vezeték. Nem úgy néz ki, de ez a lényege: egy direkt kapcsolat a Forráshoz. Általa közvetlen kapcsolatban vagyunk Istennel.

Nos tehát a fény a Magasabb Én mátrixot mutatta nekem. És az is világos lett számomra, hogy az összes Magasabb Én össze van kapcsolódva egy lénnyé, minden ember össze van kapcsolódva egy létezőként, valójában ugyanaz a lény vagyunk, különböző aspektusai ugyanannak a létezőnek. Nem foglalt állást egyik vallás mellett sem. Szóval ezt kaptam válaszként a kérdésemre. És láttam az emberi lelkeknek ezt a mandaláját. Ez volt a leggyönyörűbb dolog, amit valaha is láttam. Egyszerűen csak elborított, olyan volt mint az összes szeretet, amit valaha is akartam, és az a fajta szeretet, ami gyógyít, helyreállít.

Amikor a magyarázat folytatására kértem a fényt, megértettem mi a Magasabb Én mátrix. Van egy hálózat a bolygó körül, amelyben az összes Magasabb Én össze van kapcsolódva. Olyan mint egy nagy társaság, a körülöttünk levő következő kifinomult energiaszint, vagy nevezhetjük szellemi szintnek is.

Aztán pár perc múlva, további megvilágosodást kértem. Igazán tudni akartam miért van a Világegyetem, és akkor már elszántam magam az indulásra.

Azt mondtam: "Kész vagyok, vigyél."

Akkor a fény átalakult a legszebb dologgá, amit valaha is láttam, e bolygó emberi lelkeinek mandalájává: Én meg jövök a negatív nézetemmel, hogy mi történt a Földön. Így hát amikor további felvilágosítást kértem a fénytől, megláttam ebben a pompás mandalában, hogy a lényünk, a legbelső lényegünk milyen csodálatos. Mindannyiunknak. Mi vagyunk a legygyönyörűbb teremtmények. Az emberi lélek, az emberi mátrix amelyet együtt alkotunk abszolút fantasztikus, elegáns, különleges meg minden. Nincsenek rá szavaim mennyire megváltozott a véleményem az emberi fajról abban a pillanatban.

Azt mondtam: "Ó, Isten, nem tudtam milyen gyönyörűek vagyunk. "

Bármilyen szinten vagy, alacsonyan vagy magasan, bármilyen alakban is vagy, te vagy a leggyönyörűbb teremtmény, te vagy.

Megdöbbenve láttam, hogy nem volt semmi gonosz egyik lélekben sem.

"Hogy lehet ez?" – kérdeztem.<6p>

A válasz az volt, hogy egyetlen lélek sem gonosz eredendően. Borzalmas dolgok történnek az emberekkel, és ennek következtében lehetséges, hogy gonosz dolgokat tesznek ők maguk is, de a lelkeik nem gonoszok. Minden ember a szeretetet keresi, ami fenntartja őt – mondta a fény. A szeretet hiány forgatja ki őket magukból.

Ez a kinyilatkoztatás jött újra és újra a fényből, úgy tűnt folyamatosan, aztán megkérdeztem a fényt: "Ez azt jelenti, hogy az emberiség üdvözülni fog?"

Erre, mintegy trombitaszóként rám zúduló spirális fénnyel jött a válasz: a Nagy Fény szólott, mondta, "Emlékezz erre és soha ne felejtsd el; te mented meg, váltod meg és gyógyítod meg magad. Mindig így volt. Mindig így lesz. Az ehhez megfelelő erővel lettél teremtve még a világ kezdete előtt. "

Abban a pillanatban még valamire rájöttem. Arra, hogy MI MÁR MEG VAGYUNK MENTVE, és magunkat mentettük meg, mert úgy voltunk tervezve, hogy kijavítsuk magunkat, akárcsak a Isten világegyetemének többi része. Erről szólt a második gondolat, ami érkezett.

Teljes szívemből megköszöntem Isten fényének. Nem jöhetett volna semmi jobban nekem most, mint a teljes megbecsülésnek ez pár egyszerű szava.

"Ó drága istenem, drága Univerzum, drága Nagy Én, szeretem az életemet."

Úgy tűnt a fény még mélyebben belélegzik engem. Olyan volt mintha a fény teljesen elnyelt volna. A szeretet fény mind a mai napig leírhatatlan. Egy másik világba léptem be, egy sokkal mélyebbe, és valami többre lettem figyelmes, sokkal de sokkal többre. Egy hatalmas fénysugár volt, mérhetetlen nagy és teljes, mélyen az élet szívében. Megkérdeztem mi az.

A fény válaszolt, "Ez az ÉLET FOLYÓJA. Igyál ebből a manna vízből a szívedbe. "

Így hát eképpen cselekedtem. Ittam egy nagy kortyot, aztán egy másikat. Inni magát az Életet! Eksztázisban voltam.

Akkor a fény ezt mondta: "Van egy vágyad. "

A fény mindent tudott rólam, a teljes múltat, jelent és jövőt.

"Igen!" Suttogtam.

Szeretném látni az Univerzum többi részét; a Naprendszerünkön kívül, túl minden emberi illúzión. A fény azt mondta, hogy mehetek a Folyammal. Így tettem, és elvitt a fényen keresztül az alagút végéig. Egy sor nagyon lágy hangrobbanást éreztem és hallottam. Mekkora sebesség!

Hirtelen, mint akit kilőttek, elkezdtem távolodni a bolygótól az élet folyóján. Láttam tovarepülni a Földet. A naprendszer az összes égitestével süvítve elmaradt. A fénysebességnél gyorsabban repültem keresztül a galaxison, sok tudást magamba habzsolva. Megtanultam, hogy ez a galaxis, és az egész univerzum, tele van az élet sok különböző változatával. Sok világot láttam. A jó hír az, hogy nem vagyunk egyedül ebben az univerzumban!

Amint ezen a tudatfolyamon áthaladtam a galaxis közepén, a folyam csodálatos energia fraktálokra terjedt szét, és egyre tágult. Galaxis szuperhalmazok tűntek tova minden ősi bölcsességükkel együtt. Elöször azt hittem, hogy én megyek valahova, hogy utazok, de aztán rájöttem, hogy a tudatom tágul a folyammal együtt, és lassan már mindent magába foglal a világegyetemben! Minden teremtés felmerült előttem. Elképzelhetetlen csoda volt! Tényleg egy csoda gyerek voltam, egy bébi Csodaországban!

Úgy tűnt, hogy a világegyetem összes teremtménye feltűnik előttem, majd elmerül egy fényfoltban. Majdnem azonnal egy második fény tűnt fel. Minden oldalról jött és erősen különbözött. Egy fény, amely az univerzum több mint összes frekvenciájából állt.

Ismét pár selymes hangrobbanást éreztem és hallottam. Tudatom, vagy lényem kitágult az egész holografikus univerzum méretére vagy még jobban.

Amint a második fénybe érkeztem, az vált tudatossá bennem, hogy éppen most haladtam túl az ig
azságot. Nincsenek rá jobb szavaim, de megpróbálom elmagyarázni. Amint a második fénybe léptem, az első fényen túl terjedtem. Minden csendességet meghaladó mély nyugalomban találtam magam. El tudnám nézni vagy érezni ÖRÖKKÉ, a végtelenségig. Az ürességben voltam. A teremtés előttiben voltam, a nagy Bumm előtt. Túlmentem az idő kezdetén – az első ige – az első rezgés előtt voltam. A teremtés szemében voltam. Úgy éreztem, mintha megérintettem volna Isten arcát. Ez nem valamiféle vallásos érzés volt. Egyszerűen csak egy voltam az abszolút élettel és tudatossággal.

Amikor azt mondom, hogy el tudnám nézni vagy érezni örökké, azt úgy értem, hogy átélhetném amint az összes teremtés fejleszti, alkotja magát. Kezdet és vég nélkül való volt. Ez egy elme-tágító gondolat, ugye? A tudósok úgy tekintenek a Nagy Bummra, mint egyedi eseményre, amely a világegyetemet teremtette. Én láttam, hogy a Nagy Bumm csak egy a Nagy Bummok végtelen sorában, amelyek vég nélkül, és szimultán módon teremtik az univerzumokat. Az egyetlen kép, amelyik legalább egy kicsit megközelíti ezt a dolgot emberi világunkban, a számítógépek által generált fraktálok.

A régiek tudták ezt. Azt mondták, hogy az Istenség perodikusan új univerzumokat teremt, amikor kilélegzik, és megsemmisít más univerzumokat amikor belélegzik. Egy ilyen korszak neve volt: yuga. A modern tudomány Nagy Bummnak hívja. Az abszolút tiszta tudatosságban voltam. Láthattam vagy érzékelhettem az összes yuga-t vagy Nagy Bummot, amint teremtik vagy megsemmisítik magukat. Azonnal beléptem mindbe egyszerre. Láttam, hogy a teremtés minden egyes apró porcikája teremtő erővel bír. Nagyon nehéz elmagyarázni ezt. Még mindig nincsenek rá megfelelő szavaim.

Évekig tartott visszatérésem után az is amíg szavakat találtam az üresség tapasztalat leírásásra. Most már le tudom írni: az üresség kevesebb, mint a semmi, mégis több, mint minden! Az üresség az abszolút nulla; őskáosz formája minden lehetőségnek. Abszolút tudatosság, sokkal több, mint univerzális értelem.

Hol van az üresség? Az üresség mindenen belül és mindenen kívül van. Te is, még ha éppen testben élsz is, mindig az ürességen belül és kívül is vagy egyszerre. Nem kell elmenned sehova, vagy meghalnod, hogy ott legyél. Az üresség a vákum vagy semmi minden fizikai manifesztáció között. Az ŰR az atomok és komponensei között. A modern tudomány nemrég kezdte tanulmányozni ezt a minden között levő űrt. Zéró pontnak hívják. Amikor megpróbálják megmérni, műszereik mutatói a skála alá mennek, vagy a végtelenbe. Egyenlőre nem tudják megfelelően mérni a végtelent. Testedben és az univerzumban is több van zéró pontból, mint bármi másból!

Amit a misztikusok az ürességnek hívnak, az nem egy üresség. Tele van energiával, egy másfajta energiával, mint ami mindent teremtett. A Nagy Bumm óta minden rezgés, az első igétől kezdve, ami maga volt az első vibráció.

A bibliai "Vagyok" után valójában van egy kérdőjel.

"Vagyok? Ki vagyok én?"

A teremtésben Isten fedezi fel saját magát, minden elképzelhető módon, egy folyamatos, végtelen felfedezés, kutatás mindannyiunkon keresztül. Minden hajszáladon keresztül, minden fa minden egyes levelén keresztül, az összes atomon keresztül Isten kutatja saját Énjét, ami a nagy "Én vagyok". Kezdtem látni, hogy minden ami van, az Én, szó szerint, a te Éned, az én Énem. Minden a nagy Én. Ezért van tudomása Istennek még arról is, ha egy levél leesik. Ez azért lehetséges, mert ahol vagy, az az univerzum centruma. Ahol bármelyik atom van, az az univerzum centruma. Isten benne van, és Isten az ürességben van.

Behatóan vizsgáltam az ürességet, az összes yuga-t és teremtést, teljesen kívül az általunk ismert időn s téren. Ebben a kitágult tudatállapotban felfedeztem, hogy a teremtés a teljesen tiszta tudatosságról vagy Istenről szól, aki ezen keresztül szerez élettapasztalatot. Az üresség maga híjával van a tapasztalatnak. Az az élet előtti, az első vibráció előtti. Az istenség többről szól mint életről és halálról, ezért ezeken kívül még sok megtapasztalni való van az univerzumban!

Az ürességben voltam, és tudatában voltam mindennek, ami valaha is teremtve volt. Olyan volt, mintha Isten szemén néztem volna kifele. Istenné váltam. Hirtelen már nem voltam én többé. Az egyetlen dolog, amit mondhatok az, hogy Isten szemén néztem kifele. És hirtelen tudtam, miért volt az összes atom, és képes voltam mindent látni.

Az volt az érdekes, hogy elmentem az ürességbe, és megértettem, hogy Isten nincs ott. Isten itt van. Erről szól minden. Így hát az emberi faj állandó próbálkozása, hogy megtalálja Istent … Isten mindent nekünk adott, minden itt van – ez az ahol van. És akkor mik vagyunk mi most? Isten fedezi fel saját magát rajtunk keresztül. Az emberek annyira igyekeznek, hogy istenné váljanak, rá kellene jönniük, hogy már Isten vagyunk és Isten válik emberré. Igazából ez az egész lényege.

Amikor ez világos lett, nem foglalkoztam többé az ürességgel, és vissza akartam térni ebbe a teremtésbe vagy yuga-ba. Egyszerűen csak ez látszott természetesnek.

Akkor hirtelen visszajöttem a második fényen vagy Nagy Bummon keresztül, hallottam pár selymes robbanást. A tudat folyóján utaztam visszafelé minden teremtésen, és micsoda egy útazás volt! Galaxis szuperhalmazokon keresztül még több bepilantással azokba. Áthaladtam a mi galaxisunk közepén is, ami egy fekete lyuk. A fekete lyukak a nagy újrafeldolgozók vagy szemetes vödrök az univerzumban. Tudod mi van a fekete lyuk másik oldalán? Mi vagyunk. A mi galaxisunk, amely újra fel lett dolgozva.

Teljes energia alakzatában a galaxis úgy festett, mint egy éjszakai városkép. A Nagy Bumm innenső oldalán minden energia fény. Minden szubatomi részecske, atom, csillag, planéta, még maga a tudat is fényből van, és frekvencia vagy/és elemi részecske. A fény élő dolog. Minden fényből készült, még a kövek is. Így hát minden élő. Minden Isten fényéből készült, és minden nagyon intelligens.

A Szeretet fénye

Amint újra meglovagoltam a folyamot, egy hatalmas fényt láttam közeledni. Tudtam, hogy az az első fény, naprendszerünk Magasabb Én fény mátrixa. Aztán az egész naprendszer feltűnt a fényben egy olyan selymes robbanás kiséretében.

Láttam, hogy a naprendszer, amelyben élünk, a mi nagyobb, helyi testünk. Ez a mi helyi testünk, és sokkal nagyobbak vagyunk, mint képzeljük. Láttam, hogy a naprendszer a mi testünk. Én egy része vagyok, és a Föld, ez a nagy teremtett lény mi vagyunk, és azon mi része vagyunk, amelyik tudja ezt magáról. De mi csak egy része vagyunk. Nem mi vagyunk minden.

Láthattam az összes energiát, amit a naprendszer generál, és hihetetlen fényjáték előadás volt! Hallhattam a szférák zenéjét. Naprendszerünk, mint minden égitest, egyedi fény mátrixot, hangot és rezgés energiákat hoz létre. Más naprendszerek fejlettebb civilizációi meg tudják határozni, hogy hol van élet az univerzumban, az energia mátrix alapján. Gyerekjáték. A Föld csodagyermekei (emberi lények) hatalmas ricsajt csinálnak, mint gyerekek játszanak az univerzum udvarán.

A folyamon egyenesen a fény centrumába mentem. Úgy éreztem átölel a fény, amint belélegzett engem, egy másik lágy hangrobbanás kiséretében.

Ott voltam ebben a hatalmas szeretetfényben, és az élet folyama áramlott rajtam keresztül. Meg
int csak azt kell mondanom, ez volt legszeretőbb, nem itélkező fény. Ideális szülő e csodagyerek számára.

"És most?" Tűnődtem.

A fény elmagyarázta, nincs halál, mi halhatatlan lények vagyunk mindörökre! Észrevettem, hogy egy természetes élő rendszer része vagyunk, amely vég nélkül újrateremti magát. Soha nem mondták nekem, hogy vissza kell jönnöm. Csak tudtam, hogy kellene. Olyan természetesen következett mindabból, amit láttam.

Nem tudom mennyi ideig voltam a fénnyel emberi idő szerint. De jött egy pillanat, amikor rájöttem, hogy minden kérdésemre választ kaptam, és visszamenetelem ideje közel van. Amikor azt mondom, hogy minden kérdésemet megválaszolták odaát, akkor azt pontosan úgy is gondolom. Minden kérdésemre választ kaptam. Minden embernek más az élete és a felfedezendő kérdései. Néhány kérdésünk univerzális, de mindegyikünk egyedi módon fedezi fel ezt az életnek nevezett dolgot. Így van ez minden más létformával is, a hegyektől a falevelekig.

És minden élet nagyon fontos a többiek számára is az egész világegyetemben. Mert mind a Nagy Kép részei, az élet teljességéhez tartoznak. Isten rajtunk keresztül fedezi fel önmagát, az élet végtelen táncában. Az egyediséged hozzájárul az összes élethez.

Visszatérés a Földre

Megkezdtem visszatérésem az életciklusba. Soha nem fordult meg a fejemben, és nem is mondta senki, hogy ugyanabba a testbe jövök vissza. Ez egyszerűen mellékes volt. Teljes mértékben megbíztam a fényben és az életfolyamatban. Amint a folyam összeolvadt a nagy fénnyel megkértek arra, hogy soha ne felejtsem el a kinyilatkoztatásokat és érzéseket, amelyeket a másik oldalon tanultam.

Volt egy "Igen", aztán egy csókot éreztem a lelkemen.

Majd visszavittek a fényen keresztül a sűrűbb rezgések világába újra. Ebben a fordított folyamatban talán még többet tanultam mint odafelé. Hazajöttem, és leckéket kaptam a reinkarnáció mechanizmusáról. Az összes apró kérdésemre választ kaptam.

"Hogy működik ez? Hogy működik az?" Tudtam, hogy ujjászületek.

A Föld egy nagy energia feldolgozó, és ebből egyéni tudatok fejlődnek ki mindannyiunkban. Elöször gondoltam úgy magamra, mint emberre, és boldog voltam, hogy az lehettem. Abból amit láttam, még az is boldoggá tett volna, ha egy kis atom lehetek az univerzumban. Egyetlen atom. Így hát Isten emberi részének lenni.. ez a legfantasztikusabb áldás. A legvadabb elképzeléseket is meghaladó mértékű áldás. Része lenni ennek a tapasztalatnak: lenyűgöző és csodálatos. Mindannyian, függetlenül attól kik vagyunk, el van szúrva az életünk vagy nem, áldás vagyunk a bolygó számára, ott ahol éppen vagyunk.

Így hát keresztül mentem a reinkarnációs procedúrán arra számítva, hogy egy csecsemő leszek valahol. De kaptam egy leckét arról miképp fejlődik az egyéni öntudat és önazonosság. Így hát ugyanabba a testbe jöttem vissza.

Nagyon meg voltam lepve, amikor kinyitottam a szemem. Nem is tudom miért, mert értem a dolgot, de mégis nagyon meglepett, hogy ebbe a testbe térek vissza, a saját szobámba, ahol úgy tűnik éppen valaki kisírja a szemét fölöttem. A hospice gondozónőm volt. Másfél órája volt már, hogy holtan talált engem. Biztos volt benne, hogy halott vagyok, a halál minden jele jelen volt, már kezdett beállni a a hullamerevség. Nem tudjuk mennyi ideig voltam halott, csak azt hogy másfél órával azelőtt talált rám holtan. Tiszteletben tartotta kívánságomat, hogy hagyják a holtestemet békén pár órán keresztül, ameddig csak lehetséges. Volt egy összetett sztetoszkópunk, és számos egyéb módon is ellenőrizni tudta az életfunkciók meglétét vagy éppen hiányát. Szóval igazolni tudja, hogy valóban halott voltam.

Ez nem egy halál közeli élmény volt. Én magát a halált tapasztaltam meg legalább másfél órán keresztül. Amikor megtalált rámtette a sztetoszkópot ilymódon ellenőrizve a szívverést és a vérnyomást, és rajtam is hagyta másfél órán keresztül. Amikor felébredtem, láttam kint a fényt, és megpróbáltam kikelni az ágyból, de csak az lett a vége, hogy kiestem belőle. Ő hallott egy hangos csattanást, berohant és ott talált engem a padlón.

Amikor magamhoz tértem, nagyon meg voltam lepve, és illetődve attól, ami velem történt. Elöször is, az utazás összes emléke, amivel rendelkezem most, akkor nem volt velem. Állandóan kicsúsztam ebből a világból, és azt kérdezgettem: "Életben vagyok?" Ez a világ inkább látszott álomnak, mint a másik.

Három nap után ismét normálisan éreztem magam, a tudatom azonban tisztább volt mint valaha is az életben előtte, és egész más. Az utazás emlékei később visszajöttek. Többé már nem voltam képes bármi rosszat látni az emberekben, akikkel találkoztam. Egyikben sem. Régebben nagyon ítélkező voltam. Sok emberről úgy gondoltam, hogy elfuserált alak, sőt ami azt illeti mindenki az volt rajtam kívül. De most már világosan látok ebben a dologban. .

Három hónappal később egy barátom ellenőrző vizsgálatot javasolt. Elmentem, és tetőtől talpig oda vissza végigpásztáztak. Igazán jól éreztem magam, így hát féltem attól, hogy rossz híreket kapok.

Emlékszem az orvos a klinikán nézegette a régi és az új felvételeket, és azt mondogatta: "Nos, itt most nincs semmi…"

Azt mondtam: "Igazán? Akkor ez egy csoda?"

Ő azt felelte: "Nem, ilyen dolgok történek, úgy hívják spontán visszahúzódás."

Egyáltalán nem volt meghatva. De én igen, mert ez egy csoda volt, még akkor is, ha senkit nem érdekel.

….. folyt…..