A második menetet megszenvedtem. Mert abban már a szar dolgok voltak, a boldogtalanság, kijátszottság és átbaszottság érzése. Megint sokszor röpködött az agyamban egy kérdés: Varnyu, hogy lehettél ekkora balek?

Aztán meg is válaszolom: Úgy lehettem, hogy kiéhezett voltam a szexben egy házasságban, szerelmes lettem, belevesztem a szempárba, egy ügyesen simogató kézbe és ennyi. Ha vissza tudnám forgatni az időt, annak semmi értelme nem lenne, mert ugyanezek történnének meg velem.

De ez a meglátás nem változtat azon, hogy épp csömöröm van magamtól, a saját irásaimtól. Amikor ilyen koncentrált formában esnek a fejemre az iráskényszerem téglái, mindig ez lesz a vége. Pár nap, aztán majd kipihenem magamat. És akkor már nem az lesz a véleményem, hogy: ez egy hülye, szófosó, íráskényszeres pitsa, akit nehéz lehet viselni.

Egyszer régen egy blogban találtam egy frappáns mondást:

Aki más webnaplóját olvasgatja, azt kapja, amit megérdemel.