Még mindig az az éjszaka. Az illatok éjszakája. Milyen sokáig lehet élni belőle.

Megállt az ajtóban és beszívta magába a szeretkezés meleg kipárolgását. Rá kellene gyújtani. Csendesen kiment. Már égett a cigaretta, mikor léptek, halk ajtónyitódás.

A másik szó nélkül leült melléje, egy ideig egymás kezét fogva hallgatták a csöndet.

Újra álmoska lettem – mondta halkan az asszony. – Gyere, feküdjünk le.