Kivájt tökök lámpácskákkal. Álarcok. Milyen szép is ez. Milyen buli. Kellemes kis ünnep.

Másnak. Nekem nekem. Az én gyerekkoromban még nem létezett Halloween. Volt viszont Halottak napja és Mindenszentek. Gyertyákkal és kövér fejű virágokkal mentek az emberek a temetőbe vezető utakon. A vallásosak elmentek a templomba is. Félreértés ne essék, soha nem szerettem a Halottak napi temetőjárást. Amióta blogolok, minden évben le is irom.

De legalább vigyorgó tökálarcok nem voltak … Még a végén kiderül, hogy én még magyarnak születtem? Pedig a felmenőim fele nem magyar. És sose vertem a mellemet, hogy én mekkora magyar vagyok.

De kivájt tökök azok legalább nem voltak …

Megemlékezés a halottaimért … az én módomon … mert a nagy pofázásom ellenére én se úgy emlékezek meg, ahogy azt a szüleimtől tanultam … mert azért az én gyerekkoromban Puff Daddy sem volt …

De mosolygó tökálarcok azok soha nem lesznek az asztalomon … Valamiért nincs kedvem mosolyogni ilyenkor …