Három Balaton
ezeréve
még mindig az a virág. a gyűrött szirmú. az őserdei zenéjével.
nem akarom elengedni az érzést. ámbár nem is tudom. mert ha meghallom azt a zenét, visz magával.
borzong a hátam, libabőrös lesz a karom. épp úgy, mit régen. cirka ezeréve
ki az az őrült, aki ezt az érzést önként elengedné? ki az a zakkant hős?
hát én nem
mert emlékszem még, mikor a felhőknek is más színe volt. alkonyatkor mintha keleten ment volna le a nap. és hajnalban nyugaton kélt. amikor a dezsa vű mindennapos volt. hogy ezt már átéltem valamikor. és akkor is gyönyörűnek találtam
ki az az őrült, aki önként dobna el magától ennyi szépet. amihez sem tárgyak, sem emberek nem kellenek. csak a bennem újra feltámadt érzések, miket eltemettem már rég. azzal a gyászbeszéddel, hogy mindez az ifjúság része, én már kinőttem belőle, minden ilyen nyugodjék békében
és most itt van. és teret kér. életet. bennem. velem. a részemmé válik
épp úgy, mint régen. ezeréve
mit tudott az a gyűrött szirmú virág az őserdei zenéjével, hogy ekkorát vágott belém? olyan, mintha nem kapnék levegőt, mert elszorítaná a torkom a gyönyör.
az elfeledett érzelmek gyönyöre
csak egyet nem tudok eldönteni. még élek, vagy újra élek. az utóbbi szimpatikusabb. ilyenkor még azt is elhiszem, hogy ha összekapom magam, még az asztal alól is kimászok.
nem másért. magamért.
az elfeledett érzelmek gyönyöre
körülbelül akkora katarzis, mint mikor az indián a vizesblokkot felemelte és kivágta az ablakon. a Serteperte Főnök. és ment. a szabadságba. de előtte még megfojtotta McMurphyt. hogy a lelkét vihesse magával
Három Balaton
Meg akarta irni a világ legjobb BDSM blogját.
Motivációnak kitett maga elé három feketecsokis Balatonszeletet. Elkezdte eszegetni.
És elkezdett hazudni. Csak úgy ömlöttek a szavak.
—–
Hazafelé menet végiglistázta az agyában a teendőit. Mi a dolga, a kötelessége, mi a vágya, hogy tegye a Gazdát boldoggá. Hogy legyen jó tulajdon. És hogy tegye magát is boldoggá.
Bement egy méregdrága boltba, majd egy kinai áruházba. Megvette az este kellékeit.
Otthon megfürdött, beillatosította magát, felvette a legszajhásabb fekete ruháját. Majd jött a cipő és a többi.
A gazda, mikor megfáradva hazaért, ott látta a tulajdont állni a hallban, fél keze kecsesen hozzábilincselve az erre szolgáló oszlophoz, vadító fekete ruhában.
A lábán piros körömcipő, fehér kici, óccó sportzoknival.
A gazda szeme kitágult, mellkasához kapott.
Temetéséről később történik rendelkezés. A gyászolók kizárólag piros virággal tisztelegjenek.
Még a könny is kicsordult
Pirkadat előtt felriadt valamire. felemelte a fejét, körülnézett a sötét szobában és egy pillanatig nem igazán tudta, hogy hol van.
Mintha még mindig este lenne. Eszébe jutott az a gyönyörű, szexbomba nő, a kibuggyanó mellével, a szopós szájával. Ahogy a csipőjét mozgatta, mikor lovagóülésben ült.
És az is eszébe jutott, hogy akkorát élvezett, hogy a könny is kicsordult a szeméből. Micsoda nő …
Kislattyogott vizelni, ránézett az óra világító számaira. Még alhat egy keveset. Elalvás előtt egy pillanatra felvillant benne a gondolat: mit csinálna internet nélkül. Az a pornó szájt, amit tegnap este talált, az mindent visz. A netes beszélgetések sehol nincsenek hozzá képest, pár izgató mondatért félórát is kell kínlódni a nőkkel. Állandóan csak beszélgetni akarnak. És legritkábban a szexről. Hülye p…k.
Bezzeg az a tegnap esti nő a szopós szájával. Az igen.
Akkorát élvezett, hogy még a könny is kicsordult a szeméből.
Most ez nekem jó
Olyan az egész, ami hetek, hónapok óta zajlik bennem, mint egy időhurok .. egy kör, ami visszavisz a kezdőontra, csak időben jóval korábbi szakaszba. Ez se nem jó, se nem rossz, valószínűleg nem más, mint szükségszerűség.
Körülbelül tizenkilenc év kihagyását pótolom, nagy kanállal eszem az információkat, a képeket, a fordulatokat, a hangokat.
Amit az ember régen nagyon szeretett csinálni és egyszer csak valamiért abbahagyta … besokallt? … nem … csak akkor már erre nem volt semmi ereje, mert figyelni illett volna, akkor már nem bírta és úgy döntött a lélek, az agy, hogy elég volt. Ment tovább az útján, maga mögött hagyta ezt az örömet. Mert már annyi ereje sem volt, hogy élvezetet találjon benne.
Most találok. Nagykanállal eszem az információkat. Sokat kell bepótolni. Már a hervadt szirmú virág is ennek a része volt, minden érzelmi érintéssel együtt.
Most nem az okosságoknak van itt az ideje, nem a csillogó fényű beszélgetéseknek. Hanem az információ habzsolásának. Éheztem már rá.
Jó. Most ez nekem jó.
Egy új nemzedék fényei
Egyszer volt, hol nem volt egy szublány, aki azt érezte – mert valószínőleg szerelmes volt a társába -, hogy egyenjogú vele, de nem egyenrangú.
Aztán voltak más szublányok is, valószinűleg szintén a szerelmes fajtából – oly könnyű egy domba beleszeretni -, akik ezt olvasván egyetértettek vele. És ők is terjeszteni kezdték tovább. Míg végül elterjedt a BDSM erdejében. Régen még a madarak is ezt csipogák, az öreg varnyu is ezt károgta fenn a fa tetején.
Telt, múlt az idő, a szublányok asszonyokká váltak, a domok meg … a fene sem tudja, hogy mivé. És felnőtt egy új nemzedék az erdőben.
Ők már másképp látták a dolgokat, mint minden fiatal, aki a maga korában világmegváltásra törekedik.
Ismerték még a régi mondást, de az idő ködében lassan elveszett a szerző neve, neme. Néha egy nagy öreggel hozták kapcsolatba, akit az ifjak már egyáltalán nem tiszteltek, igazságát el sem ismerték. Miért is tették volna, hisz közben sokat változott a világ az erdőben. Már nem volt olyan zárt, nem volt olyan titkos-titokzatos, mint régen.
Ötven fényszóró világitotta meg az odavezető utat, mind különböző árnyalatú fénnyel. Szürke fénnyel.
Az erdő világos lett, és lassan maga is szürkeségbe váltott.
A fénylő szürkeség … jó volt persze, mert sok tévelygőnek mutatott utat.
De a szürke fényben már nem látszottak az erdő régi saját színei.
Összemosódott az élet, a rang és a jog fogalma, néha még a dom és a szub értelme is, s a legszürkébb, legélesebb fény egy táblát világított meg, amire ez volt írva az erdő közepén:
Mindenki switch.
mintha
tömbbe préselődött szavak hömpölyögnek körülöttem nem tudok mit kezdeni velük szét kellene hasítani értelmes mondatokká de szóbalta nem létezik ami segíthet fájnak az éles sarkok a nagy darabok nyomnak olyan
mintha
ölni akarnának
bennlakás
megtapogatta sajgó derekát. aztán meg a térdét, mert az is fáj. ma sem lesz nyugodt alvás, már érzi
és arra gondolt, hogy mi lenne, ha tényleg lenne egy szolgája. persze bentlakással. úgyis annyian keresnek olyat, akit szolgálhatnak
legalább lenne, aki kicserélné a kiégett villanykörtét. nem kellene mindig a szomszédokat terhelni vele. megcsinálják, de látszik az arcukon valami halvány kényszeredettség. nem is szereti őket megkérni, de hát ez van
ha lenne egy szolgája, akár takarithatna is, ha az élvezetet okoz neki, főzhetne, ha arra lenne vágya és persze tudása. néha megmasszirozhatná egy kicsit a hátát meg a talpát. de jó lenne
aztán megpróbálta végiglistázni, hogy mivel tudná ellentételezni a szolga szolgálatát.
hát már nem sokkal.
maximum a bennlakással ….
bennlakással – máshogy
megtapogatta sajgó derekát. a térdei is fájtak. nagyon sok volt a mai munka. az a rengeteg iroda az ő emeletén. és a szekánt főnökök. akik ellenőrzéskor, munkaátvételkor még ott is találnak kifogást, ahol semmi nincs, ott is találnak port, amit előtte öt perccel törölt ragyogó tisztára. rohadékok
és a bér is szégyentelenül kevés. amióta megemelték a lakása bérét, nem elég. hisz a fiát is támogatni kell. meg az unokáját. aki az egyedüli napsugár az életében
hónapok óta csak fogy a tartalékpénze. valamit csinálni kell
hazaérve bekapcsolta a laptopot és beírta, hogy házvezetői állás. hátha találna valami jobbat, mint az a nyomorult irodai takaritás éhbérért
végignézett egy rahedli hirdetést. mindenhol fiatalokat kerestek. igy, közel a hatvanhoz már esélye sem lenne. jobban mondva nincs, gondolta teljes elkeseredéssel
le akarta csukni a laptop tetejét, de valami az oldalsávban megkapta a szemét. egy nem szokvány szövegű hirdetés: domináns férfi alázatos, udvarias, szorgalmasan dolgozó házvezetőnőt keres, aki élvezi a Ds-t
mi az a Ds … időbe telt, mire rájött a kereső segitségével. tulajdonképpen takaritónőként eddig is egy kibaszott Ds volt az élete. uralkodnak rajta, ő meg igyekszik és alázatoskodik, hogy el ne veszitse a munkáját. nem lenne nagy változás.
a dolog szexuális része inkább csak izgató ötlet volt számára, sem mint elriasztó. olyan régen érintette meg már férfikéz a testét
nem gondolkodni kell. cselekedni. felhívta a hirdetésben szereplő számot. amig kicsengett a hivás, közben azon imátkozott, hogy sikerüljön. nem akart az utcára kerülni.
a szövegben a legvonzóbb szó ez volt: bennlakással
Elengedések
Sokfajta elengedés van az életben.
Most éppen a „kölyköt” (itt nincs név, se bece, se rendes) engedtem el magamban. Kezdődik holnap a foci VB.
Kettőt is megnéztünk együtt. Ezt már egyedül fogom nézni. Békésen. Elengedve őt. Azt érzem, hogy nem vagyok már számára érdekes. Az évek alatt rengeteg mindent megbeszéltünk, kibeszéltünk, átbeszéltünk. Remélem, hogy legalább annyi haszna volt belőle, mint nekem. Mert nekem nagyon sok. Hálával tartozom érte neki.
Sok mindent, és sok mindenkit el tudtam engedni. És ebben nagyon nagy szerepe volt a segítségének.
Most őt kell elengednem.
Pápusz „kölyök” 🙂
Esemény beszámoló 1458. rész
Aznapra egy új játékot találtam ki a kisribancnak. Meglátogattam a szexshopot és vettem egy apróságot.
Este hétre volt megbeszélve a találka. Az utasításom egyszerű volt és tömör: Úgy várj, ahogy illik!
A kapcsolatunk már tartott pár hónapja, a kisribanc megtanulta, hogy ez mit jelent. Nem került nagy erőfeszítésébe, az én szabályaim egyszerűek. A ribancom térdelve fogad, az ajtaja nincs kulcsra zárva, természetesen meztelen, feje lehajtva, a pinája frissen borotvált, mert pár pofon segitségével megtanítottam neki, hogy az Ura nem szereti a sörtéket. Terpeszben térdel, amennyire csak tud. És némán vár. Ha tíz percet kések, akkor is, ha két órát, akkor is.
Aznap este viszonylag pontos voltam, a munkahelyemről már korábban eljöttem, még reggel szóltam a főnöknőmnek, hogy ma nekem kell menni a gyerekek fogadóórájára. Természetesen megértette, sőt meg is dicsért: Jóska, maga egy csodálatos apa, menjen csak nyugodtan.
Hatkor már otthon is voltam, fogadóóra letudva. A nagyobbik kapott egy taslit, mert a matek tanárja azt mondta, hogy okos gyerek, de lusta, mint a disznó. A kisebbik még másodikos, ő tanul rendesen, dicsérték, igy vettem neki egy tábla csokit, de megparancsoltam, hogy nem oszthatja meg a testvérével, mert ő büntetésben van. Igaz, hogy a kicsi nincs oda a csokiért, legalábbis valamelyik nap ezt mondta az anyjuk.
Rendeltem egy pizzát, megvacsoráztunk, leültettem őket a TV elé és elindultam a kisribancomhoz. Megnéztem a háza előtt az órám. Fél nyolc, nagyon jó időben vagyok, van több, mint két órám. A feleségem ma sokáig dolgozik, hát ez az ára az igazgatóhelyettességnek és ilyenkor rám marad, hogy legkésőbb este 11-kor ágyba küldjem a kölyköket.
Felmentem a másodikra, az ajtó nyitva, a kisribanc ott várt, terpeszben, térdelve, lehajtott fejjel.
– Nézz rám!
– Igen, Uram.
– Hoztam neked egy játékszert, kapsz ajcsit, kisribanc. Örülsz?
– Igen, örülök.
Ekkor adtam neki egy kurva nagy pofont, mert eltévesztette a helyes választ, tiszteletlen volt és hálátlan. Ezt kellett volna mondania: Igen, örülök Uram és hálásan köszönöm az ajándékot. Na, talán majd legközelebb már tudni fogja, mit kell mondani.
Letöröltem a vért a szájáról, semmi kedvem, hogy összevérezzen … hülye kisribanc.
Aztán elővettem az ajándékot, egy vibro-tojás, távirányitós.
– Nyald meg, hadd csússzon jobban!
Szó nélkül nyalta, majd feldugtam a pinájába és bekapcsoltam. Megrezdült, látszott, hogy furcsa az élmény. De egy idő után kezdett neki tetszeni, mert egyre kapkodóbban szedte a levegőt.
Ekkor ráparancsoltam, hogy álljon fel, vegyen fel egy kabátot, meg egy cipőt, megyünk sétálni. Nagyra nyilt szemekkel nézett rám, de szó nélkül engedelmeskedett.
Lementünk a közeli parkba, ahol ilyenkor szokták a kutyákat sétáltatni.
Látszott a járásán, hogy izgalomba hozta a vibrálás és a kiszolgáltatott helyzet. Ekkor sokkal erősebbre állítottam a játékszert. Megvonaglott a teste és majdnem kibicsaklott a bokája. Halk nyüsszögést adott ki.
Amikor már meguntam a sétát, visszamentünk a lakásába. Már az ajtón belül rögtön a lába közé nyúltam, ellenőrizni, hogy elég nedves-e a pinája. Tocsogott kellően. Aztán először hasra fordítottam az ágyon, aztán hanyatt, és megbasztam minden lyukát. Még az élvezésem előtt megragadtam a fejét és a száját ráhúztam a farkamra.
Mélytorok, kisribanc, gyakorold ….
A végén ráélveztem az arcára. Imádom nézni, ahogy az ondó csorog rajta.
Búcsúzóul egy csókot nyomtam a homlokára, majd hazamentem.
A kölköket elzavartam fürdeni meg feküdni. Betakarás, esti mese, gyerekek letudva.
Jöhet a vacsora.
Még jó, hogy már reggel ekőkészítettem mindent a csőben sült karfiolhoz, a franciasaláta is kész, összeértek az ízek reggel óta. A karfiolt betettem a sütőbe, amig sült, addig megteritettem. Nem feledkeztem el a gyertyákról sem.
Éppen befejeztem az előkészületeimet, nem túl sok minden, csak meztelenre kellett vetkőznöm, feltenni magamra a nyakörvet a pórázzal és a vacsoraasztal mellé térdelni.
Belépett a feleségem, odajött hozzám, csókra nyújtotta a kezét, majd beleszimatolt a levegőbe.
– Isteni illata van a vacsorának, tálalhatsz, kutyuska. Ha ízleni is fog, akkor jutalmul behozhatod magadnak a kutyatányérkádat és itt ehetsz a lábam mellett.
Érzelem beszámoló 1.
A magába roskadt férfi lassan rótta az éjszakában a macskaköves utcákat. Nyákos idő, csúszós kövek, borzongó hát, vékony kabát, szétesett élet. Azon töprengett, mit és hol rontotta el.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Nem tudott rájönni. Bár sejtette, hogy az érzelmei áldozata lett.
.
.
Továbbment és tovább gondolkodott …
* * *
Érzelmek 2.
Hol rontotta el? Ez a kérdés, amire nem találja meg a választ.
Esténként napokig rótta a várost, napközben megcsinálta a munkáját, aztán ment és ment, míg talpa alatt lassan elfogytak a macskakövek. És elfogyott az erő az izmaiból, megtöltve halálos fáradtsággal a testét. Ekkor hazafelé vette az irányt és bezuhant az ágyba, álomtalan álomba.
Minden azzal a vállalati bulival kezdődött, ahol megismerte a lányt. Új volt még, nem találkoztak addig. Őzike szem, kissé riadt tekintet, filigrán alkat, olyan, amit legszivesebben ölbe kapna az ember és magához szorítaná, hogy megvédje a világ minden bajától.
Ránézett, a lány vissza és ő elveszett. Az a szempár, az a pillantás megpecsételte a sorsát.
Szóval ilyen a szerelem …
A következő időben próbált közelebb kerülni hozzá, apró találkozások a folyosón, a vállalati büfében … Kér egy kávét, kisasszony? Kicsit lesütötte a szemét és édes hangon mondta: Köszönöm, kérek.
A barátkozás gyorsabban haladt, mint remélte. Nemsoká már moziba hívta őt, aztán étterembe, cukrászdába, még a vidámparkot is megnézték … ott gyönyörködött a lány felhőtlen örömében … olyan, mint egy gyerek, egy ártatlan szépség.
Amikor aznap hazakisérte, a kapuban megfogta a kezét … majd egy csókot lehelt az arcára, a bőre olyan, mint egy rózsaszirom, puha és simogató … és mivel a lány nem húzódott el, megcsókolta az ajkát.
Másnap szerelmet vallott. Nem bírta tovább magában tartani az érzelmeket. Vörös rózsacsokor, illatokkal terhes … Elragadó volt a lány zavara, a pirulása, minden.
Nem kellett hozzá sok idő, hogy testileg is beteljesedjen a szerelme, egy este a kapuban azt kérdezte a lány, kis mosollyal az arcán, hogy meghívhatja-e még egy pohár borra.
Az az éjszaka volt az első a földöntúli gyönyöröket hozó éjszakák sorában …
*
– Kedves, fogd meg erősebben a kezem, a csuklóm – szinte esdeklő mosollyal kérte tőle. És ő megfogta. Erősebben, majd még erősebben … S ahogy látta a lány szemében a félelem, a megadás, a gyönyör borzongató keverékét, a vére még forróbb és forróbb lett, mint azelőtt …
Hogy jutottak el a korbácsig? Nem tudja, mert minden fejlődés olyan természetes és ösztönös volt, a lány csalogatta egyre mélyebbre a különleges gyönyörbe s ő követte bárhová. A bilincs, a korbács, a kötél, a gyertya szinte mindennapos vendégek lettek az éjszakáikban. A sikító gyönyörrel együtt.
Azelőtt soha nem gondolta, hogy képes lenne megütni egy nőt … ez sem olyan ütés, noha néha kiserkedt a vér is. Ez vágyott és kívánt ütés, két ember forrongó násza, jobban összeköti őket, mint bármi az életben.
Két hónap ismeretség után megkérte a kezét.
A lány zavartan nézett rá, nem mondott nemet, de igent sem … akkor valami hideg kúszott a szivébe …
Másnap egy üzenet várta. Ne haragudj, kedves, de nem megyek hozzád. Nem tudom lekötni magam, képtelen lennék. Olyan volt ez a két hónap, mint valami csodás üdülés valahol …de … mennem kell.
Megtudta, hogy aznap reggel a lány felmondott a munkahelyén, a bútorozott lakásból is kiköltözött, mire odaért. Semmi nem maradt utána … Körölnézett abban a szobában, ahol oly sok csoda történt vele és nem értett semmit. Egy szines gyufatartó hevert a földön, utolsó emlékként önkéntelenül is zsebretette.
Nem tudta, hogy lesz tovább, de a remény, hogy egyszer még újra látja, pislákolt a szivében.
A napok teltek, ő működött, mint egy automata, evett, dolgozott, néha még aludt is. Az idő, ami a fájdalomra a legjobb gyógyszer, könyörületes volt vele …
Pár hónap múlva a tisztítóba akart vinni néhány öltönyt, ezeket készítette össze, amikor egy zsebben megtalálta a szines gyufásdobozt. Stephen’s Bar, ennyi volt ráírva. Nézte a feliratot és valami azt súgta, hogy keresse meg …
Másnap este ott állt a bár előtt. Semmi hivalkodás, csak egy elegáns ajtó, mellete két régi falikar. Megnyomta a csengőt.
Libériás inas … Mit óhajt, uram? Magam sem tudom … Honnan hallott erről a helyről?
Ekkor elővette a zsebéből a gyufát és megmutatta. Az inas ránézett és szó nélkül kitárta neki az ajtót.
Félhomályos folyosó, ruhatár, majd újabb ajtó. Ez is kinyílt. Nagy terembe lépett be, jól öltözött férfiakkal tele. A személyzet egyik tagja kezébe nyomott egy számot: Ez az ön száma, uram, majd ezzel licitálhat .. és már ment is tovább.
Semmit nem értett. Mire lehet itt licitálni?
A terem másik végében egy pódium, vörös bársonyfüggönnyel takarva. Egy elegáns férfi lépett a mikrofonhoz.
Uraim, ma abban a szerencsében van részünk, hogy a legszebb és legjobb rabnőket árverezhetjük önöknek. Mind profik, a legjobban kiképzettek, akik életcéljuknak tartják, hogy a legtökéletesebb élvezetet adják a gazdájuknak.
Egy intésre lassan elhúzódott a függöny két szárnya.
És akkor meglátta őt. Meztelen, egy oszlophoz kötözve, ragyogó mosollyal az arcán. Semmi kislányos báj, semmi szemérem, hanem egy vérprofi kurva mosolya, aki tudja, hogy ismét tarolni fog.
*
Azóta sem emlékszik, hogy jutott ki onnan …
És minden este a macskakövek elfogytával felteszi magának a kérdést, hogy hol rontotta el. Nem tudja a választ.
Csak annyit tud, hogy ilyen a szerelem …
* * *
Érzelmek 3.
Hol rontotta el? Ez az a kérdés, amire meg kell találnia a választ, hogy tovább tudjon lépni és kimásszon abból a gödörből, amit önmagának ásott.
Leült az asztalhoz, kibontott egy sört. Belekortyolt, elfintorodott, olyan meleg, mint a lóhúgy … elfelejtette betenni a hűtőbe. Eddig mindig a felesége csinálta.
Felesége? Már nem az. Reggel megy és beadja a válópert. Majd megmutatja anak a cafkának, hogy nem csak ő tud új életet kezdeni. Nem olyan öreg még, most múlt ötven, a legszebb férfikor.
Megint eszébe jutott az az este pár hete, amikor összeomlott az élete. Későn ért haza … mostanában már nem sietett, meg ott volt az a kis szőke is a büfében, aki kikezdett vele … micsoda numera, ahogy az mozog, a csipője, mint a tekergő kigyó. Az asszony már régen nem tekereg, nem is tudna, felszedett magára legalább egy tizest. És amikor odanyúlt az ágyban, elhúzódott … elfordult, és annyit mondott, hogy fáradt.
Eszébe jutott, hogy amikor megismerte az asszonyt, még ő is kigyótestű lány volt … nem csoda, hogy beleszeretett.
Aztán jött a házasság, a két kölyök, a rengeteg munka, a kölcsönök .. az asszony mindig fáradt … ugyanmár … ledolgozta a nyolc óráját a raktárban, örülhetett volna inkább … aztán legfeljebb csinált egy kis házimunkát, akkora feneket keritett neki, mintha az olyan nagy dolog lenne …
Enni kéne valamit. Belenézett a hűtőbe, szinte semmi. A polcon egy negyed szikkadt kenyér.
Rohadt ribanc … legalább néha hazajönne és főzne valamit … de nem.
A nagyságos asszony, azon az estén, amikor összeomlott az élete, közölte vele, hogy elhagyja. Először csak nézett, mint aki rosszul hall … Hova mennél, te hülye liba? Hová? Egy barátnőmmel béreltünk ki egy kis lakást. És miből fogod fizetni, a raktárban keresett minimálbéredből? Nem, nem abból. Már egy ideje mást csinálok. Mást? Mi mást? Nem értesz te semmihez, te hülye vén tehén. Talán prosti leszel?
Nem gondolta az utóbbi mondatot komolyan, csak a düh mondatta vele. Maga is meglepődőtt, amikor a felesége akkora pofont kevert le neki, hogy nekiesett a szekrénynek és csupa vér lett a halántéka.
Az asszony nézett rá keményen és csak annyit mondott: Nem prosti vagyok, te idióta, hanem domina. És kiment az ajtón.
Nem kellett volna akkor régen beleszeretni ..
A világ legjobb dominája
Szakmai, azaz szub berkekben csak úgy nevezték: a világ legjobb dominája.
Mert igazi profi volt.
Maximálisan biztonságos.
Azaz tökéletes.
Legendák keringtek a szeánszairól, amikben a mesélők különösen a kegyetlenségét domborították ki. Ez a nő aztán nem sajnálja a szubokat … Ettől mindent megkapsz, amire vágysz …
Nem folyamatosan dolgozott, csak pár napos periódusokban, nagyon nehéz volt hozzá bekerülni. Az időszakos hirdetései is magukért beszéltek, amik egyrészt a keménységet, kegyetlenséget, másrészt a maximális biztonságot emelték ki, amit az őt meglátogató szubok megkapnak.
A híre miatt már a várólistára is nehéz volt bekerülni. Aki mégis odajutott, az kapott egy időpontot, amikor is pontosan meg kellett jelennie egy előzetes állapotfelmérésre. Hogy mit bír. Mind testileg, mind lelkileg. A világ legjobb dominájánál elsőrendű a biztonság.
A szerencsés jelentkező egynapos teljes kivzsgáláson vett részt. A jelentéktelen külsejű asszisztensnő vért vett tőle, szív vizsgálatot csinált és még sok egyebet, amit egy joviális külsejű, idősebb orvos elemzett, aki szintén egy nagyon alapos testi viszgálatot végzett. Majd újra a jelentéktelen külsejű asszisztensnő következett, aki már a középkor éveit taposta, dauerozott haj, ropogós-fehér egyenruha és jöttek a tesztek, amik a jelentkező lelkiállapotát mérték fel, mert a világ legjobb dominája arra is gondot fordított. Hiszen a test mellett a lélek egészsége is fontos.
Majd újra egy orvos következett, ezúttal fiatalabb, talán lélekdoktor, kielemezte a jelentkező egész életét.
A fárasztó nap végén a jelentéktelen külsejú asszisztensnőnél kellett kiegyenlíteni a vizsgálatok számláját, ami igen borsos volt ugyan, de ki foglalkozik ilyennel, ha már lehetőséget adott arra az élet, hogy esetleg bekerüljön egy szeánszra a világ legjobb dominájához.
Két nap múlva a jelentkező kapott egy levelet, benne a vizsgálati eredmények, esetleges javaslat terápiákra, majd a levél végén szerepelt a kijózanító mondat: Kedves Uram, sajnos az Ön egészségi állapota nem teszi alkalmassá arra, hogy részt vegyen egy nagyon kemény és megterhelő szeánszon.
Soha senki nem tett emiatt sehol panaszt. El sem mondták senkinek. Nem viselték volna el a szégyent, hogy egészségileg alkalmatlanok. A kifizetett pénzösszeg nagysága persze fájt, de azt érezték, hogy legalább kaptak érte valamit, hisz fő az egészség.
A világ legjobb dominája, az asszisztensnő a fehér köpenyben, az idősebb orvos hites felesége már évtizedek óta és a fiatal orvos szerető anyja minden periódus után pontosan elkönyvelte a bevételt.
Az összeg nagyságából itélve ismét tökéletes munkát végzett. Az ő szeánszai felülmúlhatatlanok.
mikrogeci
A faluvégi házban már modern az élet. Internet bekötve. A polgármester heppje volt, hogy ebben a községben minden házban legyen. És kiérdemeljék a Világháló Községe címet.
A kiégett kertben pár aprójószág kapirgál, egy kutya, két macska. A kutya megél a maradékból, a macskák meg járnak egerészni. Mélyszegénység.
Mélyszomorúság.
Hála a netnek, meg az ötven szürkének, a fiatal nőnek ragyogó ötlete támad. Beregisztrál egy speciális partnerkeresőre, ölében a csecsemő, a másik két gyermek már nagyobbacska, ott játszanak a szőnyeg nélküli szoba poros padlóján, mindössze egy kis bugyi van rajtuk, meleg nyári nap, nem fognak megfázni.
Rágja a körmét és fogalmazza, amit fogalmazni kell.
Virtuális szolgákat keresek. A kötelességed, hogy minden hónapban fix apanázst utalj a számlámra, ezenkivül, ha különleges kiadásaim vannak, azt is fizesd. Cserébe online dominád leszek. Mivel az időm drága, maximum csak 3- 4 szolgát tudok felvenni, igyekezz, hogy köztük legyél. – Itt magában nevet, lesz az sokszorosa is … a férfiak olyan buták néha, fizetnek a semmiért, amit valaminek hisznek … – Majd folytatja a fogalmazást.
Ha kiérdemled, hogy a szolgám légy, akkor aznaptól a neved nem más, mint mikrogeci.
Itt megint kuncog, jó ötlet ez a név, legalább nem fogja őket összekeverni.
Aztán a férjére gondol, meg a három gyerekre, akiknek enni kell adni és számolgatja az éveket, mennyi van még hátra az ember büntetéséből.
Jövő héten megint mehet látogatni a sittre.
A kilométerek felfalják a vágyat
A férfi tulajdonképpen komolyan gondolta azt a partnerkeresést. Miért ne tette volna, hisz épp nem volt senkije, hiányzott az érintés, a gyengédség, hiányzott a szex is. A saját keze is megteszi, ha más nincs, de az mégsem olyan.
Felírta egy papírra a nők nevét, akik a társkeresőn szóbajöhettek, minddel levelezett már egy ideje, kedvesek, hátha lesz belőle valami …
És a nevek mellé odaírta, hány kilométert kellene hozzájuk utazni …
Aztán sorra vette, hogy kitől mit várhatna az első találkozáson.
A két legtávolabbi tűnt a legkomolyabbnak a levélváltások alapján. Ők meg is mondták, hogy szexre ne számítson tőlük az első találkozásnál.
Kihúzta őket a listáról.
Haladt tovább …
A következő három kétesélyesnek tűnt. Talán valami összejöhetne velük, de egyáltalán nem biztos benne …
A legközelebbi, aki csak 50 kilométerre lakott, na ő talán … Hátha bevihető az ágyba. A gyengéd kéz, meleg öl … De neki férje van, hozzá nem mehetnek, csak valami panzió jöhetne szóba, az meg nem kétfillér.
A listán nem maradt név.
Szomorúan nézett a papírra.
Aztán kivette a hűtőből a bontott bort, alig hiányzik belőle és becsöngetett a szomszédban lakó asszonykához. A férje még órákig dolgozik, és különben is … úgyis mindig hozzá szokott menni …
A kilométerek felfalják a vágyat.
Citromkúra
Aszongyák, hogy a pasikat a gyomrukon keresztül lehet a legjobban megfogni. Ez általában igaz. De vigyázni kell, mert néha könnyen elcsapják, vagy megterhelik a bendőt a rágósabb csajokkal.
Hogy mit jelent itt a rágós? Hát valami olyat, hogy nehezen emészthető. És ez nem életkor függő, de nem ám. Hanem ész-függő.
Minél eszesebb egy nő, a legtöbb pasi annál nehezebben emészti meg.
Tisztelet a kivételnek.
Hiába mondja a legtöbb, hogy neki értelmes nő kell, ha tényleg összetalálkozik egy olyannal, úgy néz rá, mint aki alient látott.
Hogy mit lehet csinálni az elcsapott hasú pasival? Leginkább semmit nem kell. De ha nagyon akarjuk, akkor lehet adni nekik egy kis citromot. Mer az jó gyomorrontás ellen. Kezébe egy fél citromot és mondani: nyaljad, haver.