Két nap alatt elrendeztem pár dolgot. Azt is mondhatnám, hogy az utolsó simítások valamin.
Közben megírtam néhány posztot, vázlatban, amik most mind a kukában landoltak. Nincs rájuk szükség.

Csönd van bennem és a hétköznapok áldásos közömbössége.
És örülök BogárEmbernek. Mindig tudok neki örülni. Három harmados lélek (vagy szív?) van bennem. Az első harmadban a gyerekem. A másodikban BogárEmber.

A harmadik harmadon elégedjen meg az egész futottak-még-világ.
Igazságtalan lennék? Nem érdekel. Az én lelkem, az én szivem. Úgy osztom be, ahogy én akarom.