Milyen izgató, mikor hosszú idő után újra szaladni kezd a vér … Érzi, hogy egyre gyorsul, emelve sok mindent benne, izgalmat, vágyat, mely oly régen volt már … Ilyen harsogóan, élesen.

Pedig csak szavak. De elindítanak valamit az agyában, egy halvány sóvárgást, egy fátyolnyi csillogást, a lehetőség távoli igéretét …

És egy kérdést: vajon milyen lenne a valóságban is játszani …

Az intellektuális-ösztönállat felkapta benne a fejét … Szinte látja … mint egy farkas, szimatol. Az éjsötétben körülnéz … hasonszőrű illatát érzi talán? Vagy csak sóvár érzékei játszanak vele?