Találtam egy linket. Beleolvastam. Először azt éreztem, hogy kár volt. Másodszor már nem.

A HASZONTALANSÁG HASZNA

(IV. 5.) Nan Pei Ce Ki a Sang-i dom-bok között barangolván, megpillantott egy óriási nagy fát. Akár ezer fogat is elfért volna árnyékában. Ce Ki így szólt:

“Micsoda fa is ez! Mily roppant faanyag lehet benne!”

Am mikor föltekintett a magasba, észrevette, hogy a fa ágai oly csomósak és csavarosak voltak, hogy egyáltalában nem lehetett volni akár csak egy gerendát is faragni be1ő1ük; mikor pedig lenézett a gyökerére, látta, hogy az annyi felé ágazott el, hogy sem koporsót, sem másféle ládát nem lehetett volna készíteni fájából. Amikor megnyalta egy levelét, csípős íz marta ki a száját; szagától meg három napra is kábulatba esett volna az ember.

“Ez aztán valóban egy semmirevaló fa – mondta a bölcs -, s épp ezért tudott ilyen hatalmasra nőni. Ah, ezért kell haszon nélkülien élnie a szellem emberének is!”

Az utolsó mondat … a haszon nélküli életről. Na ez az, amit soha nem tudnék a magaménak érezni. Ha már megszülettem, legalább próbáljak meg úgy élni, hogy vegye valami hasznomat a világ. Mert akkor azt fogom érezni, hogy talán nem éltem hiába.

Számomra az élet nem nézelődésből és haszon nélküli magasröptű elmélkedésből áll. Az én világom sokkal földhöz ragadtabb. Tele van hol kicsi, hol nagyobb megoldandó feladatokkal. Amik a kihivást és a tevékenység lehetőségét adják meg számomra.

Lehet, hogy a környezetemnek néha úgy tűnök, mintha csak bámulnék ki a fejemből. Például zenehallgatás közben. De ez nem igy van. Mert olyankor is folyamatosan jár az agyam. És nem elmélkedek. Hanem gondolkozok. Dolgokon. És ebből a gondolkozásból majd egyszer megoldások születnek. Lehetőleg olyanok, amiknek valami haszna van. Másoknak, magamnak. Hogy ez a kis tyúkszaros életem ne múljék el minden haszon nélkül. Mert nem akarok hatalmasra nőtt fa lenni … a senki hasznára.

Sajnálom, hogy a Taoizmussal szemben ilyen kőkemény averzió épült ki bennem pár év alatt. Remélem, hogy egy idő után majd csendesül. Mert ebben is biztos vannak hasznos dolgok. No lám, már megint az a mániákus hasznosság keresésem … Ha nem lenne, nem fogalakoztak volna vele emberek olyan sokat. Nagyon primitiv hozzáállás lenne a részemről, ha azt gondolnám, hogy az összes Taoista bölcs egy henye, lusta hüye volt. Akik csak elmélkedtek azon, hogy jobb, ha az ember nem avatkozik bele a természet, az élet törvényszerűségeibe … mert csak belekavar. Még az is lehet, hogy ezt is rosszul értelmezem. Az agyam, a szellemem nyitott. És tudom, hogyha ez az averzió csökken – mert egy idő után úgyis el fog múlni, nem tehetek felelőssé egy komplex, lényegében filozófiai rendszert -, akkor el fogom kezdeni olvasgatni. Tiszta és indulatoktól kitakaritott aggyal. Úgy, hogy lehetőleg megértsem. Azt a lényeget, amit NEKEM fog mondani. És annak biztos, hogy lesz valós haszna számomra -mosoly Olyan haszon, amiről az elején beszéltem.