Mindkettőnek természetes … Hogy a dolgok nem változnak. Hogy itt vagyok. Hogy vagyok. És várok. Nullára redukált partnerkapcsolati élettel … És sajgó szívvel rebegem, hátha majd ők. Drága kenyér.

Vagy nem olvasnak, vagy nincsenek bővében az értő olvasásnak. Vagy nem érdeklem igazán őket, hogy ilyen apróságokkal foglalkozzanak. Inkább az utóbbi.

Márpedig a dolgok változnak.

Kíváncsi vagyok, mikor böki meg a szemüket. Szerintem ezer év múlva.

Ha csak én meg nem mondom … Amire viszont semmi kedvem. Az ex-ek. Ilyen az élet.

Ja, hogy már megint cinikus vagyok? Hát az lehet, kérem szépen …