Éjjel, amikor kimentem cigizni, arra gondoltam, hogy majd ha bemegyek, megkérem már BogárEmbert, hogy kapcsolja ki a karkötőmet, mert egymagam nem tudom.
Aztán gyorsan rájöttem, hogy itt valami nem stimmel.
Majd a cigi vége felé hallottam, hogy nagyon köhög. És arra gondoltam, hogy én meg tárvanyitva hagytam a szoba ajtaját. És így bemegy a hideg és még jobban megfázik.
Aztán szintén gyorsan rájöttem, hogy ez se stimmel.
Pedig akkor már teljesen nyugodt és békés voltam.

Aztán eszembe jutott az a régi kicsavart fél citrom, ami én voltam, és néztem, hogy csúszik le a képernyőn és arra gondoltam, hogy még az alsó szélénél meg kéne valahogy állítani, legalább a klavi ne legyen ragacsos, a képernyőt könnyebb tisztítani. Akkor is éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel.

Most nem tudom, hogy hogy vagyok. Úgy érzem, jól. Bár az előbb néztem kinn a füvet, hogy december ellenére milyen szép zöld. És azon gondolkoztam, hogy mi lehet a hexa kódja annak a színnek. Majd rájöttem, hogy az nem egy szín, hanem a zöldek sokasága, összeadódva, pixelenként. És hogy ré kéne vinni a ColorSpy kurzorát, hogy kiírjon pár hexa kódot abból a szép zöldből.

Hát … most mit mondjak?
Semmit.
De igen. Jövő hetet akarok.

[11:27:31] BogárEmber: : P: P
[11:28:07] : : P
[11:34:16] BogárEmber: micsi?
[11:35:05] : képet kerestem
[11:35:15] : de vagy nincs, vagy rengeteg van
[11:35:20] : kéne cigi
[11:35:22] BogárEmber: öö

Hát igen. „ööö”