ha az ember 16-18 éves korában, vagy akár huszonévesen is már tudná, hogy egész életében az agyával, az intellektusával és a szeméyiségével fog csábítani, akkor nem aggódna. bár azt nem lehet mondani rólam, hogy én ezért túlaggódtam az életemet. aggódtam minden máson, mindig, de ezen nem. úgy voltam vele, ha nem lesz senkim, hát nem lesz. és mégsem így alakult.

jó dolog ez az intellektuális csábítási képesség, de ezért ennek is vannak hátulütői …
mint mindennek.
ha az ember nem vigyáz – és az elején miért is vigyázna, hisz nem lát a jövőbe -, akkor szép sorban begyűjthet egy rakás pszichopatát. akik vagy nárcisztikusos, vagy dependensek, vagy paranoidok, vagy mind egyszerre. és akkor lehet menekülni.

ha a Pixin mégis írnék blogot, akkor azt beleírnám, hogy szeretettel üdvözlöm azt a két embert, aki lájkolta az utsó posztom, amiben megfogadtam, hogy nem írok. olyan kedves tőlük, nem?

lassan már honorálni kéne egy bloggal