Édes, drága szingli lét. Mindennek van előnye. Nem is kicsi. Nem vagyok kötelezően hozzákötve senkihez. Sehogy. Sem a mindennapi fizikális világomban. Sem érzelmileg. Mindig reggel vagyok a legőszintébb önmagamhoz. Ki a fenének van kedve ébredés után hazudozni magamagának? Nekem nincs. A vackomban kizárólag egy emberhez kell alkalmazkodnom. Azzal meg viszonylag könnyű kijönni. Már ha néha nem hülyül be. Azt az embert Varnyunak hívják. Azaz én vagyok. -mosoly

Na gyerünk, induljunk. És kezdjünk alkalmazkodni a világhoz. Mert persze ahhoz is kell. Csak hétfő reggel kissé nehéz belerázódni.

Hétfő reggel? Garfield, hé!! Hol a fenében vagy?

Vááááááá … mit találtam?

„A nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.”
Rejtő Jenő

Hát én nem vagyok szép. Soha nem is voltam. (Bár ezekben mostanában megrendült a hitem … Közben eszembe jut tegnap esti beszélgetésünk az egészségesen fejlett egóról, ami burjánzik ugyan, de lehetőleg nem mások kárára.) Akkor viszont lenni kell valami értelmemnek. Vagy lenni kell bennem némi értelemnek?

Közben eszembe jut az a három szó, amivel valamelyik este állítólag övön alul ütöttem. Vajon miről is jutott az eszembe. Na ugyan miről? Hát persze, hogy az éjszakai álmomról … Na mindegy. Egyedül még megfeszülni sem vagyok képes.