Sárga rózsa

Tényleg, hogy is van ez?

Megnéztem a Napsugárt … de most nem a napi lélekmelegitőért, ahogy szoktam. Furcsa. Keresni mentem. Idézeteket. Pedig általában nem csinálok ilyet. Megelégszem azzal az eggyel, ami a dashbordon a napi lélekmelegitő … Azt is csak általában elolvasom, gondolkodom rajta egy kicsit, aztán továbblépek. Ma viszont keresni mentem. Méghozzá tematikusan.

Előtte meg kitettem ide oldalra a mottómat. Ami az első weboldalamon kinn van a kezdetektől.

A legyőzöttség csak egy ideiglenes állapot; a feladás teszi véglegessé.
Marlyn vos Savant

Nincs jutalom munka nélkül, győzelem erőfeszítés nélkül, győztes csata kockázat nélkül.
Nora Roberts

Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.
Kurt Dimberger

Amíg nem adod fel, addig legyőzhetetlen vagy.
Andrew Matthews

Tanulj meg mosolyogni. A mosolyban mágikus erő rejlik. Amíg az ember mosolyogni tud, addig képes a további harcra. És aki harcol, az győzhet is.
Marcus Aurelius

Miért ma?? Fogalmam sincs, hogy miért ma kerestem ilyen idézeteket … na mindegy. Ez van. Nyomjunk arra, hogy közzététel. Ott van felette a dátum, január 25. 23:55 … Ismerős ez a január 25. De honnan is …

Istenem. Ma 12 éve, hogy eltemettem az anyámat, a legutolsót az előttem születettekből. Aki szinte egész életében azt vallotta, hogy nincs lehetetlen, csak tehetlen. Harcolt. Az utolsó pillanatig. És az utolsó időben már ellenem. Mert apám halála után már nem akart élni … Csak az én küszködésem tartotta az utolsó évben élve … Akkor már ellenem harcolt. Hogy engedjem el. Apám után. Nagyon nehéz volt. De volt egy nap … ott feküdt a kórház folyosóján … nem tudott már beszélni. De a szeme … sose felejtem el …az könyörgött helyette: Engedj el. Nem is könyörgés volt az, hanem inkább parancs. Engedj el. Eleget harcoltam, most már harcolj helyettem. És ne ellenem.

És én akkor el tudtam engedni. Hangosan kimondott szavakkal. Anya, megértem, hogy menni akarsz. Menj. És csak annyit akarok mondani, hogy te vagy a világ legjobb édesanyja.

Aztán még egy óráig ültem mellette. Fogtam a kezét. Láttam, ahogy lassan leáll a légzése. Majd később éreztem, hogy leáll a szive is. Utána még üldögéltem ott negyedórát. Aztán szóltam az orvosnak, hogy meghalt.

Ma 12 éve, hogy eltemették. Semmi felhajtás nem volt. Hamvasztást kivánt. És mindenből a legegyszerűbbet. Le is volt irva a végrendeletében. Azt is megtiltotta, hogy bárki csokrot vagy koszorút vigyen. Évek óta az volt a kivánsága, hogy bárki, aki virágot tenne az urna mellé, csak egy szál sárga rózsát vigyen. Sokat vicceltünk is vele évekig. Anya, ugye nem baszol ki velem és nem télen halsz majd meg? De bizony, hogy kibaszok én! Télen halok meg. Te meg sárga rózsát szerzel a siromra.

Szereztem. És amig a szertartásra vártunk, arra gondoltam: Anya, tényleg sikerült kibasznod velem … Hatan vagyunk mindösszesen a temetésen … de tudod, hogy januárban milyen kurva drága volt hat szál sárga rózsa? És még a virágboltosnál is hülyének nézettél. Hogy mindössze hat szál rózsát rendelek a temetésre. És makacsul ragaszkodom ahhoz, hogy sem piros, sem fehér nem jó. Sárga rózsát akarok. Tényleg hülyének nézett -lol És mondta, hogy a temetés idejére csak felárral tudja beszerezni. Mert januárban elég ritka a sárga rózsa. Mondtam, hogy nem érdekel. Tőlem a világ végéről is hozathatja. Nekem hat szál sárga rózsa kell.

Igen, nevetek. Mert te tudtál valamit, anya. A nyűves sárga rózsáidért való küszködésemmel a valódi harc képességét adtad a kezembe.

Ja… anyám január 11.-én halt meg. 12.-én intéztem a temetést, a virággal együtt. Azért lett január 25.-én a temetése, mert a virágboltos megmondta, hogy a sárga rózsa beszerzését csak két hetes határidőre vállalja.