Hogy szabad legyen érzékien és vággyal gondolni önmagadra
Rebecca!
A második leveled az alatt érkezhetett, mialatt a rövid válaszomat írtam az elsőre. Majdhogynem beszélgettünk :-).
Én igazán nem hiszek abban, hogy valaki 25-30 éves kora előtt tényleg el tudja dönteni, hogy ő sub vagy esetleg dom. A D/S-hez szerintem több élet és szex-tapasztalat. Aki későn jön rá, esetleg úgy érzi, hogy de kár az elvesztegetett évekért. Pedig szerintem azok szükségesek voltak. Egy 18-20 éves, magát sub-nak valló nő valójában csak egy kislány, aki valamiért különleges akar lenni. De nem egy sub, aki tényleg partner tudna lenni. (Ez nem befolyásolja a fantáziád. Szerintem, 18 évesen valójában nem akartál volna sub lenni. Az, hogy most az vagy, abban benne van a teljes eddigi életed.)
Örülök, hogy jónak találtad a perverzióról szóló kis-értekezésemet. Ez leginkább a blog műfaja és, ahogy írtam, ahhoz nincs igazi affinitásom, hogy fenntartsak egy blogot.
Érdekes, hogy számodra a D/S összekapcsolódik a hagyományos patriarchális családstruktúra mítoszával és részint – ezért elfogadható erkölcsileg. (Ne haragudj, de szerintem pont az, amire Te vágysz benne, az egy mítosz.) Mivel nem éltünk benne, egy kicsit olyan ez, mint a rousseau-i (egyébként félreértett) egyszerű paraszti élet, mint vonzó minta. Mint valaminek a karakterisztikus felmutatása jó, de a valóságban sosem volt az tényleg jó. A biztonság, amit a férfi nyújtott, valójában elég bizonytalan volt (ha a férj nem bánt jól a pénzével, akkor az egész család megszenvedte és a nő nem sokat tehetett ellene) és ráadásul nagyon sokba került a nőknek, mert szinte semmit sem tehettek önállóan. Ráadásul, ez a struktúra nem kedvezett éppen a szexnek. A házasságot nem szerelemből kötötték és a férfi, ha szexre vágyott, leginkább (pénztárcájától függően) barátnőt tartott vagy kurvákhoz járt.
De, persze, a biztonság motívumot nagyon is értem. Egyszer találkoztam egy nővel, aki nemrég tért vissza egy arab országból, ahová feleségnek ment. Emlékszem, hogy elmesélte milyen jó érzés volt csadorban járni, milyen nagy biztonságban érezte magát. (De aztán mégiscsak elhagyta a férjet, a csadort és a biztonságot. Helyette egyedül nevelte a gyerekét.) Szóval, a hagyományos patriarchális családstruktúra egy amolyan fantázia a biztonságról, amiben a nő feladatai beláthatóak, és ha a férjét kielégíti, akkor nincs mitől aggódnia. De, ez egy fantázia. (Nem véletlen, hogy a suffrage mozgalom középosztálybeli nőkből alakult, pontosan azokból, akiknek egyrészt valószínűleg az anyagi biztonság fontos szempont volt, másrészt, akik számára ez leginkább meg is valósulhatott.) Ettől függetlenül, sok nő és férfi vágyik vissza ebbe az idilli, mert stabil szabályokból felépített világba és nem azért, mert a maiban nem tudnak elboldogulni. Ahogyan Te is írod, a mindennapi életben inkább domináns vagy. Leküzdöd a problémákat, elvezeted a saját és többnyire a családod életét is. De ez sokat kivesz belőled, mert állandóan résen kell lenni, minden helyzetet külön értékelni kell, nem lehet számítani arra, hogy a szabályok megfelelő megoldást nyújtanak. Jó lenne megszabadulni ettől a tehertől. A D/S pedig pontosan ezt nyújtja a subnak az élet egyik legkomplikáltabb területén, a szexben. (És, ha más módon is, a domnak is nyújt ilyen élményt.)
Mindenesetre, örülök, hogy nem okozott Neked komoly belső konfliktust a szexuális beállítottságod. Ismertem olyat, aki nagyon megszenvedte. (Nem a D/S-t, hanem a homoszexualitást.)
(Huhúúú … de szép kép ez .. a dom olyan subot keres, akit alakithat, formálhat … hogy megfeleljen az ő elvárásának … hogy örömét lelje benne 🙂 )
Hát megtaláltuk a dom másik fő mozgatórugóját! Egy olyan partnert szeretne, akit alakíthat. Mivel a dom ebben a fantáziában jó ember, azt mondhatjuk, hogy szeretné ezt a lányt olyanná formálni, hogy boldog lehessen az életben, megtalálja önmagát és azt az emberi környezetet, ahová jól illik. Egy igazi tapasztalt, támogató és nevelő figura, aki bevezeti a lányt a szexuális életbe. Így tökéletesen illeszkedik ebbe a beavatási szertartásba (a lány nővé érik, felfedezi önmagát egy biztonságos, az ő fejlődését segítő partnerrel). És, mivel ez egy pygmalion történet, természetesen beleszeret a lányba. Így a fiatalság egyszerre nagyon vonzó a férfi számára (még szűz, legalábbis a D/S-ben, nincs elrontva) és, persze, veszélyes is, mert sokat fog követelni tőle. A lányt pedig a család-szerkezet is a sub szerep felé vezeti: A szeretett apával való azonosulás, aki a családban nem tölt be domináns szerepet. A női dominanciából elege van (ahogyan magadról írod). Egy férfi sokkal biztonságosabb, mert annak tud adni, és, ezáltal, a kapcsolat valójában egyenlő: mindkét félnek fontos a másik.
Így hát a férfi alakítja a lányt, megszabja a kereteket, a szabályokat, a biztonságot. Szeretettel formálja a lányt, felkészíti és bevezeti a számára rendelt szerepbe a világban. A lány pedig energiát, vágyat, elfogadást ad neki, a lehetőséget a teremtésre.
Így rendben van? Ez az a fantázia, amit leírtál? Ha igen, akkor most van két karakterünk, akik jól illeszkednek egymáshoz, és akiknek van mit adniuk egymásnak. Most már nincs más hátra, mint hogy leírd, hogy mi történik azon a bizonyos első alkalmon. Most már ne hanyagold el a részletek. Ne félj tőle rendesen elképzelni. Ott indul a jelenet, hogy a lány, szemtelenkedéssel, kihúzta a gyufát. Nyilván ketten vannak valamiért otthon. (Bár, ha még veszély is kell a jelenethez, akkor lehet más is a házban.) De ne avval foglalkozz, hogy hogyan alakult ki a helyzet. Most jöjjön a jelenet maga.
Sejtettem, hogy a kiszolgáltatottságnak ez az értelmezése közel áll hozzád. A sub, aki bekötött szemmel, meztelenül, szétfeszített lábakkal megkötözve fekszik az ágyon miközben a dom a pináját korbácsolja, letette azt a terhet, hogy gondoskodnia kelljen arról, hogy a partnere jól érezze magát, hogy elég vonzó-e, hogy mit fog utána gondolni róla a partnere, hogy vajon megkapta-e a partner, amire vágyott. És letette azt a terhet is, hogy amit tesz, az erkölcsös-e, mit gondolnának róla mások. A dom kényszeríti arra, ami vele történik. Mindez az ő akarata, az ő vágyainak kiélését, az ő uralmát szolgálja. A dom erős (de biztonságos), a sub alávetett, az ő akarata nem számít. Akkor hát nincs teher, felelősség, nincs semmi, ami az izgalmat korlátozná. Így válik a teljes kiszolgáltatottság az igazi szabadsággá. Az érzékiség, a szexualitás teljes kiélésének szabadságává.
Az öklözés, illetve az ujjakkal való izgatás nem a D/S-hez tartozik (sokan csinálják azon kívül is), csak nagyon jól illeszkedik bele. Ez is egyfajta kiszolgáltatottság, amikor a dom benyúl a nő legintimebb, rejtett részébe. Ha az ujjak játéka örömöt adott számodra, akkor ez egy Neked való forma. Nem tudom, hogy az egy fix G pont tényleg létezik-e, de az biztos, hogy azoknál a nőknél, akik ezt a formát szeretik, lehet találni (többnyire egynél több) olyan pontot, feszítést, amiről azt mondják, hogy különleges, a csikló-orgazmusnál erősebb és mélyebb izgalmat vált ki, ami ráadásul hosszabban elhúzódik és az orgazmus után nem esik vissza nagyon. Egy kicsit hosszabban kell előkészíteni (de, azért az előkészület sem unalmas :-)). Részint, a nőnek el kell lazulnia, amihez idő kell (a bizalmon kívül), részint fokozatosan szabad csak tágítani. Némi türelemmel, szerintem szinte mindig megoldható, hacsak a partnernek tényleg nincsen nagyon széles kézfeje. Az első néhány alkalom az ismerkedésé, az erősen izgató pontok és mozdulatok megkeresésére szolgál. Van, hogy a nő szereti kontrollálni az izgalmat, kicsit mozogva. Viszont, ahogyan írtam, tényleg nagyon fárasztó. Figyelni kell, mert a nők tényleg ájulásig is hajlamosak csinálni. Eleinte ezért csak egy-két percig tart a teljes behatolás. Később, szép lassan kiderül, hogy mennyi ideig lehet csinálni.
Én is nagyjából úgy állok a homoszexualitással, ahogyan Te. Semmilyen erkölcsi kifogásom nincs ellene, de én egyáltalán nem vágyok rá. Jót mosolyogtam, ahogy a domina gondolatára reagáltál. Persze, értem, hogy ez számodra duplán nem vonzó. A Te submisszivitásod a férfiaknak szól. (A női dominancia Téged nem felszabadít, hanem visszaküld a gyerekkori korlátok közé.)
Abból, amit eddig leírtál, nem csodálom, hogy nincs hajlamod arra, hogy Te dominálj valakit. Ahogyan a pixie-re regisztrálókat elnézem, valóban, egy dominának bőven akad választék. Bár, kétlem, hogy heti 2-3 tényleg jó partner akadna. Ez csak a szomszéd kertje mindig zöldebb. Biztos vagyok benne, hogy a domináknak sem olyan könnyű igazi jó partnert találni. Végül is, dom-ból sincs hiány a pixie-n. Mondhatnánk azt, hogy ha szeretnéd, abból is találhatnál éppen eleget. Szerintem, egy domina egészen másként értékeli a sub jelentkezőket, mint ahogyan Te látod őket. Számára valószínűleg sokkal kevesebb az igazán vonzó. Ha ismersz dominát, akkor egyszer kérdezd meg tőle, hogy ő mit lát azokban, akiket Te besorolnál a heti 2-3-ba. De, az egész, amúgy is csak elméleti kérdés. Az az érzésem, hogy amire Te vágysz, azt nem kaphatod meg, mint domina. (Csak olvasd el még egyszer azt a részt, ami kicsit szíven ütött. Azt csak egy sub kaphatja meg.)
Tudom, hogy nem könnyű úgy írni Magadról, ahogyan kértem. Ez is egy olyan dolog, amihez egy dom kell. Kicsit felszabadítani a kultúra rabsága alól. Hogy szabad legyen érzékien és vággyal gondolni önmagadra. Örülök, hogy Te is kaptál tőle valamit.
Szép éjszakát Neked