Hol egy kibaszott lépcső? Felfelé természetesen.

Az előbbi mélyrepülés egyik legnagyobb oka, hogy ma komolyan „elfáradtam”. Nem fizikailag. Mert úgy a vártnál sokkal jobban birtam. Hanem mert rengeteg szorongást kellett ma magamban legyőzni a nap folyamán. És ez kimeritett egy kicsit. De legyőztem őket. Többet is, mint gondoltam. És ennek komolyan örülök.

Most lefekszem. Pihenni kell.

És a reggel mindig bölcsebb, mint az este. És a holnap az már egy új nap.

Asszem, most csinálok magamról egy fotót. Ilyenkor, éjjel, fáradtan. Mert ez vagyok én. És pár embernek megmutatom magam.

Ahhoz képest, hogy most éppen semmilyen értelemben nem vagyok a csúcson, nem is sikerültek olyan rosszul azok a képek. De jelenleg képtelen vagyok őket valahogy rávarázsolni a gépre. Merthogy ezen a telefonon még a T-email beállitások vannak. Felhivtam a Telenoros ügyfélszolgát … gondolom, hogy örült nekem éjjel egykor, de azt mondta, hogy először neten kell regisztrálni, hogy tudjam használni a teló email kliensét. És majd aztán nekem köll a telóba beirni a beállitásokat. Na, fel a Telenor stúdióba. Hát … nem sokkal érthetőbb, mint a T-mobil. De véres verejtékkel sikerült kicsikarnom valamiféle regit. Viszont képtelen voltam megtalálni az Email-stúdióra való regit. Felhivtam az automata regisztrációs számot. Ott nyomkodtam, amit lehetett … Valami olyat válaszoltak, hogy valamit 72 órán belül aktiválnak … Hmmm …. és még azt sem tudom, hogy jó helyre regisztráltam-e …. Vaaaaaa …. Majd kiderül. Úgyis addig „járok” az ügyfélszolga nyakára, amig meg nem oldjuk valahogy.

Vagy szerzek egy kártyaleolvasót a géphez …. Mintha találtam volna itthon ilyet, amikor a költözése után pakoltam. Csak most azt nem tudom, hogy hova a búúúús francba tettem … Végesetben – mert ha én AKAROK valamit – telefonos segitséget kérek. Addig fogom nyaggatni a Tomit, amig nem hoz nekem egy kártyaolvasót. Kölcsönbe. Mert neki biztos van. És meg nem mutatja, hogy kell használni. Az úgyis hamarább lesz, mint 72 óra.

Ha már egyszer elszántam magam, akkor végigcsinálom. Uff. Én beszéltem.

És most már sokkal jobb kedvem van. Még sose nyaggattam telefonos ügyfélszolgát éjjel egykor email beállitásokért. Viszont olyan volt már pár éve, hogy éjjel kettőkor mentem el a TESCO-ba, hogy vegyek magamnak egy használható mini HIFIT. És amikor az eladónak – aki nem is eladó, hanem árúfeltöltő volt – halvány dunsztja sem volt, hol van abban a qwa TESCO-ban egy konnektor, mert persze kipróbálás nélkül nem voltam bolond megvenni, akkor némi panaszkönyvi fenyegetés árán lekérettem az épp ügyeletes áruházigazgatót, hogy – ha már ő az épp bennlévő fejes -, akkor keressen nekem egy qwa konnektort.

Keresett

… aztán elkértem a panaszkönyvet … zöldültek persze rohadtul. És beleirtam, hogy mivel a TESCO 24 órás nyitvatartással működik, elvárható, hogy minden napszakban legyen egyforma számú eladó, aki tud segiteni az „elmebeteg éjjeli HIFI vásárlóknak”. Mert keveslem az éjszakai személyzetet. De azt is beleirtam, hogy akik akkor kiszolgáltak engem, (a nevüket is elkértem) az ő kedvességükkel és szolgálatkészségükkel tökéletesen meg voltam elégedve. Úgyhogy az éjjeles áruházigazgató kézcsókkal búcsúzott tőlem.

Ja …. azt meséltem már, hogy egyszer régesrégen, huszonéve hármasban beültünk Szegeden a legelegánsabb és legtöbb csillagos étterembe, és hárman kértünk mindösszesen EGY adag fejessalátát? Semmi mást. De azt dupla ecettel. Szemrebbenés nélkül kihozták. Hja kérem, rendelni tudni kell.

Má’ akkor is jó nagy geci vótam.