Hát oda nem.

Nem írok egyhamar blogot. Nincs értelme. Olyanok közt, akik mások irásait, gondolatait lehülyézik, leostobázzák, satöbbi, ott nem érdemes. Ahol nyiltan fenyegethetnek másokat, ott sem.

A klikk nem sok tagból áll. Két kézen meg lehetne talán számolni. Vajon mi van az életük mélyén, amit körömszakadtáig védenek. Számomkérik a toleranciát, de nekik egy gramm se jutott.
Vajon melyik a hangadó a háttérben? Ki tudja.

Az egészről eszembe jutott az Állatfarm. Ahol az állatok egyenlőek, de azért vannak köztük egyenlőbbek. Nos, ők az egyenlőbbek. Akik meg akarják határozni, hogy miről lehessen blogot irni, miről nem, mi számit az ő értékrendjükben értékes blognak és mi nem, azaz mi tetszik nekik és mi nem. Illetve kinek szimpatikus a pofija és kinek nem. Lehet, hogy ez élteti őket. Ki vagyok én, hogy elírígyeljem tőlük ezt a perverz boldogságot. Övék a pálya. Eztán nincs blog, nincs komment, se like. Egyik sem fog annak a maroknyi embernek hiányozni. Legyenek ők egyenlőbbek és ettől boldogok.

Az én blogjaim úgysem odavalóak, hisz csak ritkán illenek bele a tematikába. Ez egy komplex blog, ahol bármiről eshet szó, ami épp az eszembe jut, vagy foglalkoztat. Sosem voltam oda a tematikus blogokért, az nem az én világom. A blog egy napló, abban meg minden csippcsupp dolgot le lehet írni. Azt is, hogy mit vacsoráztam, vagy egy értékelést a világ nagy kérdéseiről, a magam szemszögéből.