Most minden itt van. Szeretem a nickedet. Olyan szép hangzása van.

Ő: Szia, …!
Ő: komment helyett… :
Ő: A „nem” arra vonatkozott, hogy hirtelen átfutott a gondolataim között, hogy megleplek egy tárggyal, amire vágytál valaha…
én: szia …
Ő: De aztán rögtön az is szembe jutott, hogy nem tehetem.
merthogy az kultikus dolog, bizony…
Meg félő, hogy csúnyán kiröhögnél miata.
Az ismétlés meg csak azárt volt, hogy biztosan meggyőzzem magamat.
én: hmmmm
én: az emlékezetem már nem a régi, természetesen. telik az idő felettem. de vannak, amik fontosak pl, amik nem esnek ki az eszemből. ilyen pl az is, hogy soha senkit semmi meglepetésér nem röhögtem ki. se csúnyán, se szépen. itt egy példa:
egyetemen egyszer szülinapomra meg akartak viccelni a barátaim. és valami humorosat venni. amin nem fogok megsértődni.
én: tudták, hogy nem vagyok oda a vágott virágért, de ők mindenképp virággal akartak meglepni. de jobb poénnal, mint egy szimpla cserepes gaz. a vágott virágot azért nem szeretem, mert nem szeretek „halottakat” kapni ajándékba.
kigondolták, hogy virágot vesznek mégis
igy megkaptam a környéken kapható legrondább műanyag virágos kisméretű halotti koszorút
nagyon sokáig megvolt
ezen legalább nem panaszkodhattam, h elhervad. és cserepesként a rossz ápolással se nyirhattam ki
Ő: Hehhe…
én: kifejezetten tetszett az ajándék frappánssága. illett hozzám.
én: velük mentünk el egyszer Szeged legúribb szállodája éttermébe. sok csillagos volt. és négyen kértünk a főpincértől EGY adag fejes salátát. de DUPLA ecettel kihozták
azóta bizonyos dolgokban igen keveset változtam ….
Ő: Oké, értem. De ez valahogy más… Akkor csak a saját gondolataimat vetítettem ki.
én: na akkor a dramaturgia szabályai szerint most kell megkérdeznem, hogy mi az a kultikus jellegű izé. és adni Neked jó pár perc hatásszünetre (vagy gondolkodásra való … hogy mit irj) való időt
én: addig elszzivok egy cigit
Ő: Jaj, nem kell ezzen sokat rugóznom… hát miről volt szó előtte, nem emlékszel már?
én: de
én: sajnálkoztam némi nyakörvön, ami a szuperegóm fojtogatása révén került szóba/jutott eszembe
Ő: nos, én meg hirtelen arra gondoltam, hogy beszerzek valami csinos ékszert.
én: éspedig mit?
Ő: Nem tudom, például már a Shanalogic-tól rendeltem.
én: http://www.shanalogic.com/ van pár dolog rajta …
Ő: Igen.
Ő: Tegnap a bulin az egyik kislány elkezdett ilyen vasalható gyöngyökből mackót építeni, de nem maradt ideje befejezni. Megígértük neki, hogy elkészítjük… Szerinted most éppen mit csinálok?
én: macit vasalsz?
Ő: Még nem. Még csak összerakom. Kék szemű, tigriscsíkos maci lesz, nesze nektek!
én: szép lesz
Ő: Álomszép.
én: nézegetem ott az ékszer jellegű dolgokat … kissé nehéz dolgom van. bár épp most láttam egy medált, ami nagyon bájos … de semmi kultikus jelleget nem birok felfedezni benne.
Ő: Vannak nyakörveik is, csak nem annak árulják őket.
én: kellemes meglepetés lenne
én: „Meg félő, hogy csúnyán kiröhögnél miata.”
nem kellene ilyentől tartanod
én: fogalmam sincs, hogy miért jutott ez az eszedbe, Carada
Ő: Hát onnan, hogy van az az Eggód… És már beszéltünk rőóla, melyikünk mennyire domináns.
én: az én egóm erős. de nem idóta és a dominanciám is csak a hétköznapokban szükségeltetik. mer anélkül már megdöglöttem volna
én: és borzasztóan terhes állandóan muszájból dominánsnak lenni … mikor belül a legkevésbé sem vagyok az. de ha ezt meegmutatom a külvilágnak, akkor felfal az élet …
mimikri.

én: van pl ilyen a kigyók között is sok. teljesen olyan aa mintázatuk, mint a valódi mérges kigyóknak … de kénytelenek álcázni magukat. mert nem rendelkeznek méregzacskóval. de ha a hiányt kiplakátolnák magukra … nemsokáig élnének
Ő: Jah… És neked nincs méregzacskód?
én: nincs
én: na jó. mert szeretek tényleg őszinte lenni .. az emberek egy részével szemben valószinűleg persze van … de az a méreg sem olyan veszélyes.
viszont vannak olyanok, akikkel szemben vagy nincs, vagy képtelen lennék használni … hogy melyik variáció a valósabb, ezen még nem gondolkoztam el sosem
én: kimenek egy cigire, ha nem veszed modortalanságnak, Carada
Ő: Menj csak… Én magam nem dohányzom, tudod, de elnéző vagyok embertársaim gyengeségeivel szemben. (…itt voltam, amikor betonozták, ki fog tartani…) -D
én: köszönöm a türelmedet, Carada ( még jó … különben komolyan aggódnék Érted )
Ő: Ugyammá, királylány…! -D
én:
megtisztelő ez a királylány. de nem illet meg a titulus.
Ő: Ahogy gondolod… De most megyek vacsizni.
én: (szegény apám, amikor mérges volt rám a nagy pofám miatt, mindig csak grófnőnek nevezett )
jó étvágyat, Szivem
Ő: Köszönöm.
én: Egészségedre Mi volt a vacsi?
Ő: Vajas-párizsis kenyér, meg a tegnapi torta. Nálad?
én: Közben főztem egy kis krumplilevest. Én is most ettem belőle.
Ő: ahha… Lebbencs után a második… Jó sűrűn, krémesen.
én: Ez csak olyan egyszerű, parasztos. Pirosparikás rántással Szoktam a tányérba ecetet tenni magamnak egy kicsit
Ő: Neeem… azt nem szoktam kérni bele…
én: Azért nem főzöm bele …
én: Pedig tényleg csak magamnak csinálom sok éve … akár bele is főzhetném …
én: És összetöröm a tányérban a krumplit Jó sűrű lesz tőle
én: Milyen torta???
Ő: csokis-diós, emeletes, házi.
én: Hajaj
én: Fájdalmas ezt olvasni is … eszek is bánatomban még egy falatot abból a csokis mousse jellegű izéből, ami a Pennyben volt tegnap
Ő: Áh, arról már hallottam mástól is!
én: A vaniliás-karamelles is finom. Ezt most vettünk először
Ő: Megyek angolozni, meg lefektetni. Pill.
én: Oké
Ő: Vagyok..
én: én is ..
én: Hogy áll a maci?
Ő: Jah. A Maci? A Maci kész van…
én: a maci vagy a Maci?
Ő: Na jah… a maci is. Csak ki kell vasalni.
én: Ahan. És a Maci miért van kész? …
Ő: Maci nem találja a helyét.
én:
én: (((((én szereti a Macit)))))
Ő: (Maci tudja… És örül neki… Mert az fontos. )
én: ( )
Ő: Megyek taxizni, … Köszönöm. Jó éjt! -csok
én: én köszönöm, … Jó éjt. -csok
én: