Mungo Jerry live from the Jimi Hendrix birthday Celebration Budapest in November 2009
Song: I had a bird

Soha nem hallottam még ezt a számot … és most jövök rá, hogy nem nagyon láttam én még Ray Dorsetet valóban zenélni … úgy igazából … hangszerrel … és még bluest sem túl sokat hallottam tőle …

Egész délután ezt hallgattam … Nem igazán sirtam még Mungo Jerry zenéjén … Furi érzés. Kár, hogy keveset értek csak a szövegből. De azt hiszem, hogy a lényeget igen. A többit meg elmondja a zene. Nem biztos, hogy mindig kell érteni a szöveget. Néha elég a zene. Meg a ritmus. Az valahogy beleivódik az ember vérébe …

Biztos meséltem már. Amikor terhes voltam, imádtam még zenét hallgatni. (Mert szülés után valahogy hanyagoltam kissé. Évekig.) Rock zenét. Jó ritmusosat.
Amikor hazahoztuk a gyereket szülés után a kórházból, azonnal elkezdett üvölteni. Benn az egy hét alatt a hangját se hallottam …
2 óráig üvöltött. Már teljesen kétségbe voltunk esve, hogy mikor hagyja abba … mert evett, tisztába volt téve, ringattuk, minden …
De csak üvöltött, mint a fába szorult féreg. Az idegeim rongyokban voltak. Hiába … első gyerek. Az ember ilyenkor kétségbe van esve.
Kinomban azt mondtam az apjának, hogy tegyen be valami zenét, hátha …. A csuda sem tudhatja …
Az apjának épp Rod Stewart lemez akadt a kezébe. Feltette. Két perc múlva a gyerek tök csöndben volt, ahogy meghallotta a zenét .. jó ritmusos rockzene volt persze … Biztos hülyeségnek hangzik … de olyan volt az a pici arca, mint aki figyel a zenére.
A gyerek azóta is szereti a jó ritmusos rockzenéket. Persze mást is. De a ritmus neki is fontos.
Akkor úgy gondoltuk az apjával, hogy biztos hallotta méhen belül. És valahogy felismerte. Vagy ilyesmi … Bár az is lehet, hogy ez csak az én anyai szivem túlzása -mosoly

Vagy nem -mosoly