Igen, harcot akartam … és én akartam. Ha máshogy nem, hát igy. Érezni akartam, hogy sokszor leküldenek a nem is mindig virtuális padlóra. Azzal együtt akartam, hogy tudtam, sőt reméltem, hogy sokszor fáj fog. És azzal együtt minden csepp percét élveztem. Mert újra érezni akartam egy valódi erőt, amellyel szemben megélhetem, hogy egy idő után tehetetlen vagyok … Legyek bár sokak szemében egy reménytelen perverz állat. Nem érdekel. Sokszor valóban folyt a könnyem. És nagyon elfáradtam. De legalább egy varázslóval harcolhattam.

Köszönöm, hogy eljöttél. És köszönöm, hogy oly sokszor legyőztél.

Körülbelül most igy érzem magam … és akkor a fizikális vágyról még meg sem szólaltam … éget … kezem az ölemben és tétován simogatom magam …