Házasság. Csökken az értéke. A kapcsolatnak és a szónak is.
Devalválódik. Elértéktelenitik a benne élők, és a belebukottak.

Hogy meg kell adni azt a bizonyos legnagyobb szabadságot a másiknak? Hogy máshol élje meg, amit akar? Biztos. Lehet, hogy az az önzetlenség csúcsa. Ilyen csúcsokra soha nem másztam szivesen. És a másiktól sem kivántam el.

A házasság hosszú idő. Az emberi emlékezet meg kegyes. Törli, amit kell. Ami egy csöppet is kényelmetlen lehet.

Leginkább azt a pár percet, maximum félórát, amit az elején az anyakönyvvezető, esetleg a pap előtt töltöttek.

Amiben kimondták az esküt. Vagy mondjuk úgy, hogy igéretet.
Az Smpixin arról miért nincs említés sohasem?