„Nem az a fő, hogy örökké élsz-e. A trükk az, hogy önmagad maradj, örökké.”
(Karib tenger kalózai)
(A Karib tenger kalózai)

Igyekszem -mosoly

Egyszer már kifordultam … önmagamból. Mégegyszer soha. Tényleg tanultam ám belőle -mosoly

Lehet, hogy a blogom sokszor érthetetlen. Elfogadom. Azt is, hogy félreérthető. Azt is, hogy homályos esetleg néha. Régen viszont azt vetették a szememre (nem itt, hanem a blogolon), hogy túlmagyarázok dolgokat. Na most akkor mi legyen??

Talán az lenne a megoldás, ha nem irnék …

– Mi vagyunk a teremtés koronái.
– Ja … ti vagytok a béta változat. A nő a javitott kiadás.
– A nő csak arra való, hogy a férfi rabszolgája legyen.
– Ahogy te azt elképzeled -wehe -fet

– Vagy még?
– Persze.
– Mit csinálsz?
– Irok.
– Te mindig csak irsz. Mi vagy te, baszd meg, iródeák?

– Vagy?
– Vagyok. Épp elnyomom a cigit. És azon gondolkozok, hogy nem túl laktató volt az az egy tányér spenót.
– Most meg enni fogsz? Te vagy irsz, vagy eszel -vaa
– -vihog

– Na, abbafejeztem az irást.
– Mi van, elfogytak a betűk?

– Jaj, Istenem …
– Mondjad.
– Szerintem ti ezt a marhaságot az anyatejjel szivjátok magatokba … Ja, volt egyszer erről egy jó vicc, csak már nem emlékszem rá. De az volt a poénja, hogy Isten mondja Évának, hogy maradjon ez közöttünk, nők között.
– Nem is vagyok rá kiváncsi. Hülye feminista vicc.

– Itt vagy, vagy irsz?
– Is-is. De most már abbafejezem.
– Háháhá … hányadszor?

Döntöttem. Mégiscsak irok -mosoly

– Posztot akarok olvasni.
– Mingyá.
– Má két órája mingyá …

Na jóvan. Enter -mosoly

– Ha most 2 sort irtál 2 óráig, én hülyét kapok!! A Karib tenger kalózai. Ird má oda azt az A betűt!
– Irom -vihog