Szél, az ihletet adó
Azt mondtad, hogy látod, megint megihlettél …
Igen. Mostanában naponta. Csak nem tudok rájönni, hogy miért …
Na majd egyszer. Tényleg nem hajt a tatár.
… és változatlanul nincsenek szavaim …
Azelőtt voltak. Most valahová elvesztek. Van zene, vannak képek, viccek … hogy kitöltsem magamban is a szavak hiánya miatti űrt. Csak gondolatok vannak, csak érzések. Megfogalmazhatatlanok. Mert magam sem értem. Hogy mi kezdett el érdekelni Benned. Jó lenne, ha egyszer rájönnék. Amúgy úgyis rá fogok jönni. De ez tényleg idő kérdése most.
Mert amikor felmerült bennem a kérdés, amit kimondtam, még azt sem tudtam, hogy férfi, esetleg nő vagy-e … És mégis érdekelt Benned valami … Nagyon furcsa érzés. Ilyen még nem történt velem. És ebben nincs semmi misztifikálás vagy eltúlzás. A levelekben direkt próbálok realista és racionális lenni. És nem csak próbálok, hanem az is vagyok. Szerintem átmegy. Mint ahogy most is az vagyok. Csak semmi látványos elszállás -mosoly
Azt meg, hogy mi van a lelkemben, tényleg magam sem értem … Valami meg nem fogalmazható, szavakba nem önthető dolog. Ami hajt valahová, valami felé, valami – eddig általam – nem ismert úton. De ennek a dolognak a racionalitáshoz nem sok köze van. Illetve biztos, hogy van. Valahol. Mivel ésszel élünk, Te is, én is. Az is lehet, hogy valami nagyon összetett dolog. És részekre kellene bontani. Talán akkor jobban megérthető lenne. Legalábbis számomra. Kár, hogy nem egy matek feladat. Azzal talán jobban boldogulnék -mosoly
De ez nem annak tűnik … -mosoly Az érzelmeket, érzékeket sajnos nem lehet részekre bontott számtani feladatként kezelni.
Valami furcsa hiány … olyan, amit sose tapasztaltam még az életben. Na, majd az idő … az úgyis kiforogja. Amúgy érdekes érzés … mostanában sokat mosolygok magamban tőle/miatta. Amúgy pedig nem szoktam. Sose voltam olyasféle … inkább keserű. És sokszor cinikus. A cinizmusom most is megvan. De nem érzem azt a kinzó keserűséget. Köszönöm, Szél -mosoly
Majd lesz valami … olyan még nem volt, hogy sehogyse lenne.
Korbácsolj fel! Kényeztess el!
Jöjjön, aminek jönnie kell,
Ami most van, elmúlt rég,
Rombold le lágyan az emlékét,
Alattunk morajlik a város
Kicsi és jelentéktelen,
Nem tudom, hogy mire várok,
De ha meglátom, felismerem.
Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan…
Hiába élni a szakadék szélén,
Kezdjük a végén! Kezdjük a végén!
Sikíts, karmolj, remeg a testem.
Repülni szeretnék, de az ágyamon fekszem.
Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan…
Választani túl késô,
Már semmire nincs idô
A jövô elôttünk romokban hever,
És ha nem akarjuk, nem jön el,
Van aki félig és van aki végig,
Jól tudom, ez nem álom,
Van aki félig és van aki végig,
Annyi életem van, ahány halálom…
Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan…