Érzem az orromban a szeretkezésünk illatát.

A böröd illatát, ami összekeveredik az ondóéval, a babakrémmel, és azzal a semmihez nem hasonlitható kellemes füszeres illattal, ami az ujjamra került, ahogy a szeretkezés után a popsidat simogattam. És amitöl féltél eleinte, hogy kellemetlen szagú lesz 🙂 Nem az, Drága.

Délután ölelkeztünk, de ujra kivánlak. Ritkán szokott ilyen lenni. Mert oly figyelmes vagy velem, hogy maradéktalanul próbálod csillapitani vágyam. Ami sikerülni is szokott. Mint ahogyan ma is. De most ujra kivánlak. Éhezek utánad. Vágyom az ölelésedre, a simogató kezedre az ölemben, az ujjaid szoritására a mellbimbóimon, ahogy összecsippented, csavarod egyre jobban és jobban, hogy fájjon. Ugy fájjon, hogy felszisszenjek, esetleg sirjak is. Vágyom, hogy ujra érezzem kezed szoritását az ölemen, ahogy tenyeredbe fogod, összemarkolod, téped, szoritod, mígnem a fájdalom sikolyát csalod már elö belölem. Szorits, markolj, tépj, hisz Tiéd vagyok. Azt tehetsz velem, amit akarsz. Minden porcikám Tiéd. Lefoghatod a kezem, összebilincselheted, bármit megtehetsz. Addig gyötörhetsz, amig csak kedved tartja. Mert tudod, hogy ez jó nekem. És én tudom, hogy ez jó Neked.

Szeretem látni szemedben az eröszak, a hatalom csillogását, a gyözelem kéjét, a gyengéd szadizmus csillámait. Élvezem hatalmad. Élvezem eröd. Élvezem, hogyha kedved tarja, hát moccanni se tudok. Élvezem mindened.

Újra kivánlak….. bizsereg az ölem, arra vár, hogy belecsípj, a redöket szétfeszitsd, mintha csipeszek fogságában lenne. Nem kell csipesz… oly erös a kezed, hogy nincs szükséged rá. És nekem sem. Kezeddel tetszésed szerint tárhatod szét az ajkaim, csípheted, tépheted. Ujjaiddal úgy hatolhatsz belém, ahogy kedved tartja. Egy… kettö… három…. négy… akár öt ujjad is matathat bennem, feszithet szét, mint erös fogó.

Nem szoktam ezekröl irni. De most nagyon kivánlak. Ha nem mennél dolgozni reggel, tán fel is költenélek. Hogy ujra és ujra tégy magadévá. Töltsd meg magaddal sóvárgó testem. Csillapitsd ölem ürességét. Fel is keltenélek, de nem tehetem.

Pedig milyen könnyü lenne… végigsimogatnám a mellkasod, aztán vesszödhöz hajolnék, számba venném, finoman nyalogatnám a végét, szopnám, szívnám…..

Szeretlek, Uram, Egyetlenem.