Valami csöndes béke, ami bennem van most. Nincs sajgó kinzás a rohanásra, az „itt és most” akarására. Valami türelem, aminek nincs számomra magyarázata.

Van bennem vágy, persze. A nap minden percében tudatában vagyok ennek a vágynak. De még mekkora vágy … Az álmaimban mindig hatványozottan szembesülök vele. Azokban az álmokban, amelyek mintha indigóval készülnének egymásról, másolatként, pár eltérés persze van, de a lényeg ugyanaz: Vele vagyok, Övé vagyok.