Miután elolvastam most valahol néhány hozzászólást, amiben épp arról a közösségteremtő erőről volt szó, amiről két napja beszéltünk … magamban kezdtem volna zsolozsmázni a szokásosat: én megmondtam.

De ebben a témában már én is unom magamat. Google.

Érzékenyek, kreatív képességeik átlagon felüliek, igazságérzetük pedig határtalan – három tulajdonság, amellyel az indigó gyerekeket jellemezni szokás, akik azért születtek közénk, hogy jobbá tegyék a világot.

Sokan határozottan állítják, az indigó gyerekek létezése nem legenda, valóban itt vannak már közöttünk, és ha a környezet – a szülők mellett a pedagógusok is – időben észlelik különleges képességeiket, ha nem nyomják el, ha nem „törik össze” őket már egészen kicsi korban, akkor lényükkel, kisugárzásukkal ragyogóvá varázsolják a körülöttük élő emberek életét.

Teljes cikk

Miről is beszéltünk? Anyák és sorskönyvek. És hogy másfajta anyák is vannak …akik nem „törik össze” őket. Meg a nevelésről. Meg a szerencséről. Hogy ilyen anyát is „ki lehet fogni” -mosoly

„Ha mást sem csinálna, csak egész nap az emberek között járna és mosolyogna rájuk, már szebb lenne a világ.”

Ezt a Kicsi mondta egyszer, nem is olyan régen. Nem emlékszem, hogy meséltem volna neki az indigó dolgot.