most azt érzem, hogy bele a tűzbe … égessen ki belőlem minden félelmet .. minden rettegést … mert nem bírom már elviselni …

bele a tűzbe … lángra kap mindenem … érzem az égett haj bűzét … mint régen, mikor meggyújtottam a fonal végét, hogy valóban gyapjú-e … a feketére pörkölődő bőr füstös szagát az orromban … a lángnyelvek már teljesen körülölelnek … már az orrom is szénné égett … nincs, amivel a szörnyű szagokat érezzem …

még lobog a máglya alattam … már nincs húsom sem … csak a megfeketedett csontok … a máglya lassan elhamvad … nem marad más belőlem, mint egy marék hamu, mint a krematóriumban az anyámból …

a máglya elaludt … rajta a hamu …

jön egy szellő és szétfújja a világban

itt már nem létezem