– Selbst, itt vagy?
– Igen. Én már mindig itt vagyok veled.
– Oké. Köszi.
– Nincs mit. Ez a dolgom.
– Te. Én. Önmagam. És az erőm. Ami bennem van. Amit kaptam mindenkitől, aki előttem élt. Ők is bennem vannak. Megnyugtató.
– Azt mondták nemrég rád, hogy jó ember vagy. És jó fej. Erről mi a véleményed?
– A jó embert azért nem irom alá. Nem vagyok én senkinél sem jobb, sem rosszabb. De a jó fejjel egyetértek -mosoly
– Min nevettél akkorát reggel?
– Egyrészt a telefonos segitségen. Annyi kurázsi nem volt benne, hogy saját maga felvegye a telefont, hogy megkérdezze. Másrészt azon, hogy a gombás tésztába nem kell hús. Hiába szereti valaki annyira a húst, az anélkül jó. Van abban a juhtúrótól, tejfeltől, szalonnától annyi kalória, hogy még bombának is megfelel -fet Harmadrészt azon, hogy a mélyhűtőmben van kb. 40 deka juhtúró. Ha a kolléganőm meggyógyul, majd jövő héten megfőzöm és hozok be néhány embernek. Én nem sokat fogok belőle enni. Ez a „délelőtt csak gyümölcs” kifejezetten hatékony. Szép lassan fogyok. És a délelőtt bevitt gyümölcs cukor lényegében egész napra megdobja az energiaszintem. Nincs már olyan, hogy melóban egyszer csak olyan álmosság jön rám, hogy képtelen vagyok a szemem nyitvatartani. Pedig nem alszok többet. Sőt … Éjjel is volt már 4 óra, amikor lefeküdtem. És gond nélkül felébredek a telefonra. Negyedrészt meg azon, amit a gyerek mondott a telefonos segitséggel kapcsolatban -vihog Talán itt mégsem irom le -lol
– Van még benned félsz?
– Persze, hogy van.
– És mit kezdesz vele?
– Leszarom -fet