Amikor már a szomszédom volt és láttam, hogy halad előre, a játék élvezetén kívül az is motivált, hogy egyszer vele egy oldalra kerülhessek. noha tudtam, hogy ezt soha nem fogom elérni, mert sokkal előbb kezdte el a játékot. Igy számomra utólérhetetlen. Elérhetem a kétszázas szintet … de akkor már annyi kétszázas lesz fölöttem, hogy ha megfeszülök, akkor sem kerülök egy oldalra vele. Nem baj. Nem is ezért játszottam. De azért néha álmodoztam a „csodáról” …

A csodák nem mindig úgy történnek, ahogy az ember elképzelte. És még az is lehet, hogy a más-út hamarabb célhoz vezethet.