– Fáj lenn a hasam, Drága. Jobb oldalt. Olyan, mintha megint meg akarna jönni …

Három hónapja már hanyagolta a nőt az évtizedekig hurcolt piros betűs napok „átka”. Már örült … Ötven után minek már menstruálni. Vérezzen az, aki még fiatal, aki még nem szült elég gyereket. De neki már minek?

Ahogy tavasszal elmaradt, kezdett reménykedni. Később azért vett egy terhességi tesztet, mert az ördög sose alszik, ugye? A távoli felmenői között – gyermekkorából emlékezett a történetre, amit anyja és nagyanyja többször is elmeséltek társaságban – volt egy Manci néni, aki 50 körül változókorba került … aminek természetesen örült … majd fél év múlva megmozdult a baba. No, hát ezt nem szeretné. Tényleg az szüljön, aki fiatal és egészséges.

Megcsinálta a tesztet, szerencsére negativ … Aztán elpakolta a szekrény mélyére a betéteket … Talán nem kellenek sohasem.

Most vizelnie kellett, kellemetlenül feszitette már a hólyagját. Kiment a WC-re.

– Drága! Kérlek, hozzál betétet! – kiáltotta mérgesen, amint meglátta a papiron a piros vérfoltot. – Minek már nekem menstruálni? – dohogott magában, mire a férfi kissé kaján hangon megjegyezte:
– Ivarérett vagy, Drága.