J. néni

Munkám során kb. 14 éven keresztül többször kapcsolatba kerültem J. nénivel. J.néni idősebb, 62-64 év körüli hölgy volt, amikor megismertem. Bár nem szokásom senki külsejét birálni, de J. néni olyan csúf volt, hogy az még nekem is szemet szúrt. Magas, kb. 177 centi – idős kora ellenére is – , testes, azaz jócskán elhizott, az arca tele bibircsókkal, hogy nyugodtan elmehetett volna boszorkánynak, és olyan fülsértő, rikácsoló kappanhangja volt, amitől mindenki legszivesebben a falra mászott volna.

Mindemellett egy nagyon nagytermészetü, basáskodó személyiség volt, aki a terrorjával a két felnőtt lányát egészen a világ túlsó feléig üldözte el.

Magyarán egy borzalom volt, bár nem szeretek ilyet idős emberre mondani. De ő az volt. Több-kevesebb renszerességgel találkoztam vele az évek során, ilyenkor órákon át csak a panaszáradat ömlött belőle, amit csak úgy lehetett elviselni, ha az ember kifejlesztett magában egy szelektiv süketséget J. néni szövege ellen … Általában próbálok toleráns lenni, de ez a hisztérikus vénasszony még engem is nagyon próbára tett sokszor. Egyedül élt, testileg beteges volt, lányai külföldön dolgoztak.
Aztán egyszercsak elmaradt … már azt hittem, hogy számos betegsége közül valamelyik sirba segitette … R.I.P.

Pár év múlva hallottam felőle, egyik lánya révén. J. néni, mivel már nem tudott egyedül élni, mondottam volt, hogy beteges, bekerült egy szociális otthonba. Eddig ez egy szokványos történet, ugye?

De innentől már nem az. Mert a szociális otthonban J. néni fél év után megismerkedett egy idős, korabeli bácsival. És egymásba szerettek. És pár hónap után össze is házasodtak, beköltöztek egy házaspárnak fenntartott 2 ágyas szobába. És a lánya megdöbbenve mesélte el, hogy az édesanyját ezek után mintha kicserélték volna. Kedves lett, békés, szeretetreméltó, nem panaszkodó és nyoma sem maradt benne annak a hisztis vén nyanyának, aki évtizedeken keresztül volt és pokollá tette a környezet életét. J. néni ekkor 75 éves volt …

Amikor ezt meghallottam, akkor történt valami változás a lelkemben. Rájöttem, hogy soha nincs késő keresni és megtalálni a boldogságot 😉
Azóta érzem, hogy az életem minden nap újra kezdődhet, csak akarnom kell és bizni benne. És az enyém a világ!