Aljas játék. És – elvileg – nem is lenne szabad megtenni. Mert nemcsak aljas, hanem kurva veszélyes is. Nagyon észen kell annak lennie, aki megengedi magának ezt a tudatos, igen mély regressziót, egyedül, minden felügyelet vagy szaksegitség nélkül.

De muszáj volt az éjjel sok órán kereszül ez végigjátszani magammal. Olyannyira magammal, hogy elutasitottam a Selbstet, a szuperegómat, mindent. Ez a saját egyszemélyes játékom volt a halállal.

Előtte bocsánatot kérem Istentől, hogy meg fogom tenni. Mert ezzel csak a legvégső esetben szabad „játszani”. Mert az ember igen könnyen belecsúszhat olyan mélyre, hogy egyszercsak kicsúszik a kontroll a kezéből. És akkor már semmi nincs, ami tényleg visszatartsa az élet önként vállalt befejezésétől … Senkinek nem ajánlom, hogy ezt utánam csinálja. Tényleg kell hozzá egy valódi felnőtt én, – önmagam, a Selbst, ami már tudatos és valós részem – hogy bármennyire is regressziv állapotba kerül, maradjon meg a kezében az a bizonyos paraszthajszálnyi kontroll a végső pillanat előtt.

Van egy videó az előző posztban. Nos, az volt az utolsó zene, aminek komoly kötődése volt az elmúlt pár év érzelmeihez. Választhattam. Vagy kitörlöm a gépről, hogy sose hallgassam meg soha többé, vagy egy éjjel „feláldozom magam” és túlesek rajta. A zene gyönyörű. Nem töröltem. És találtam hozzá egy olyan videoklipet, ami még a képi világával is jócskán rásegitett a legmélyebb regressziv állapot elérésére.

Leültem ide az asztalhoz, kiléptem mindenhonnan a netről, és hallgattam a zenét, néztem a moszkitó haláltusáját. Órákig. Aztán beleengedtem a lelkem tudatosan a mélybe … Nagyon mélyre jutottam. Tényleg el volt készitve minden, ami kellhetett volna a halálhoz. A gáz, a gyufa, annyi adag gyógyszer, hogy abból a legheroikusabb küzdelem sem tudott volna visszahozni az életbe, és még pár dolog. Ezt nem részletezem, mert nem szeretnék senkinek sem őrültségre konkrét tippet adni.

Merültem le a mélybe … egyre mélyebbre. És tényleg már olyan elszántság volt bennem, hogy élő ember nem tudott volna olyat mondani, amivel visszaforditson az úton. De meg kellett próbálnom ezt megtenni önmagammal. Merülni … még … még mélyebbre. És az utolsó mozdulat előtt megállni. Tudom az ilyen „játék” veszélyeit. Sokan játszották már és nem tudtak az úton megállni és visszafordulni. Mind halott. A legveszélyesebb érzelmi játék, amit az ember csinálhat: játék a halállal …

A Selbst hess, szuperegó hess. Én akartam meghalni és én akartam azt megtenni, hogy megmutassam – leginkább önmagamnak – élve tudok ilyen mélység után is maradni.

Sikerült. Benéztem az alvilág kapuján. Már tárvanyitva állt előttem. És ki tudtam mondani, hogy kösz, de most még – saját akaratból – nem. Egyszer úgyis mindenki elér ebbe a kapuba. És is el fogok. Mert ez az élet rendje. Születünk, meghalunk. Nem kell siettetni -mosoly

Tudtam és most is tudom, hogy veszélyes játék volt. Óvok is tőle mindenkit. És előtte, majd utána többször bocsánatot kértem az én Uramtól, Istenemtől, hogy olyannal játszok, amivel hitem szerint nem szabad. Isten mellettem volt. Köszönöm, Istenem.

Félelmetes volt azért az a mély … az elején … mert aztán már nem. Tökéletesen tudtam végre azonosulni az öngyilkosok érzelmeivel a tett előtt. Ezt sem ártott megtapasztalnom.

A játék kezdete egy emaillal indult:

én címzett: ex 20:50

el tudsz képzelni olyan helyzetet, hogy visszajönnél?

És a ma délelőtti válasszal ért véget. Mert ez a válasz igazolta, hogy mindvégig jól „játszottam” -mosoly

ex címzett: én 10:47 (1 órája)

Ha ott a szúnyog , akkor sohasem . 🙂

Ezt a választ vártam, ex. Te még mindig visszajönnél. Annak ellenére, hogy azt mondtad, hogyha Te elmész, akkor soha. És még csak vissza se nézel. Mert nem leszel már akkor nekem se Drága, se Kedves, se semmi. Végleg elveszitelek. Úgy tűnik, hogy azért ez mégsem teljesen igy van.

Köszönöm ezt a választ. Mert ez többszörösen is igazolta, hogy mindent jól csináltam.

Tegnap éjjel győztem. Nyugi, nem Rajtad. Önmagamon. Nem is tudod, hogy ez milyen nagy öröm a számomra.

Ezután kommentelj nyugodtan. Nem fogom törölni. A szólásszabadság itt Téged ugyanúgy megillet, mint bárkit. És nem terheli az olyan nagyon az adatbázisom -mosoly Ennyit nyugodtan elbir. Ha meg lassan fogy a tárhely – az még soká lesz, mert jelenleg olyan tágas, hogy rajta lévő cucc ragyogóan elfér -, akkor majd upgrade-elem -mosoly

Ha valaki kérdezné: köszönöm, jól vagyok -mosoly És nem bántam meg, hogy az éjjel felvállaltam ezt a kurva nagy kockázatot. Megérte -mosoly

Hol is az pohár pezsgő, amit most megérdemlek? Ja itt fenn. A piros linken -mosoly