Az előbb már megint jött. A lassú, csendes jéggé válás. Nem fázok. De mindenem hideg. Mint egy jégdarab. És lelassul körülöttem a világ, vele lassulok én is. Vagy talán fordítva. Én fagyasztom meg magam körül a levegőt? Nem tudom.

A végén már nem mozdulok. Csak nézem a képernyőn a semmit. Tudnék persze mozdulni. De azt érzem, hogy minek.

Egy kemény és üres jégszobor. A semmi. Jégből faragva.