Eddig volt összesen 4350 posztom, igaz, hogy vannak benne duplikáltak a költöztetés és címváltozás miatt, nem tudom, mennyi. Igy gőzöm sincs, hogy mennyi marad.

Tegnap elővettem a táróló pendrive-jaimat, összegyűjtöttem mintazt a teljes vagy részleges mentést, amit találtam rajtuk, és importáltam egy blogba. Sajnálatos módon találtam egy sql mentést is, azt beletettem az adatbázisba. Sajnálatos, mert felülirta a teljes tartalmat, hisz az nem a blog mentése volt, hanem az ebooké. Majdnem megütött a guta.
Akkor azt mondtam magamban, hogy most már kínlódjon a régi posztok izélésével, akinek hat anyja volt, de én nem csinálom tovább.

Letöröltem az egészet.

A mérgelődést oldani nézgelődtem a neten. És szembesültem azzal, hogy az arctalanság mögött több a hazug, mint a való életben. Tudom persze, hogy igy van, de amikor ilyen élesen látom, újra és újra mellbever. Leszűröm a konzekvenciát, hogy a neten senkinek, semmiben nem szabad hinni.
Persze ez talán nem teljesen igy van, de ilyenkor mindig ezt érzem, mert hittel és naivitással indulok neki. Hogy kár-e? Lehet, hogy az.

Aztán megcsináltam újra az egész importot, persze az sql file-t kidobtam a fenébe. Most kicsivel több, mint 5000 posztom van, ki tudja, mennyi marad, ha a végére érek.

Egyáltalán érdemes csinálnom? Megmérgezett a hazug viselkedés párája. Még az a jó, hogy nem ragályos.

Kicsit később, egy baráti beszélgetés után …

Mit vagyok annyira oda a netes hazugságoktól, átverésektől? Tegye a szivére a kezét, aki még nem füllentett a neten, nem mutatta szépnek a csúnyát, vagy épp forditva, aki nem próbálta meg manipulálni az embereket és soha nem volt elszállva magától …
Aki kivétel, az a nem normális. Az ember gyarló. Szereti hallani a saját beszédét, főleg, ha úgy gondolja, hogy okosakat mond. Én is szoktam néha ilyet csinálni. És vagy direkt csinálom, vagy már csak utólag veszem észre, hogy ismét belecsúsztam ebbe a hibába.

Jelenleg a második parancsolattal van gondom:

„Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.”

Hmm… Közben azért megkerestem a Wikiben a Tizparancsolatot. Hmmm … ott a katolikusban éppen nem szerepel. Akkor honnan vettem, hogy benne van.
Ismételt keresés, már a parancsolat szövegére. És lőn megtalálva a katolikus egyház katekizmusában. No akkor nem vagyok teljesen hülye, mert azt tanultam gyerekkoromban.

„SZERESD FELEBARÁTODAT, MINT ÖNMAGADAT!”

Jézus így szólt tanítványaihoz: „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13,34).
2196 Jézus, amikor megkérdezték tőle, hogy melyik az első parancs, azt felelte: „Az első ez: »Halljad, Izrael! Az Úr a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből.« A második ez: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.« Ezeknél nagyobb parancs nincsen.” (Mk 12,29–31)

Szent Pál apostol emlékeztet rá: „Aki (…) szereti felebarátját, teljesítette a Törvényt. Hiszen a Ne törj házasságot, Ne ölj, Ne lopj, a másét ne kívánd, s minden egyéb parancsot ez az egy szó foglalja össze: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak; a Törvény teljessége tehát a szeretet.” (Róm 13,8–10)

Néha nem szeretem az embereket. Néha nem szeretem magamat sem. Egyik sem jó.
Minek szeressem magam, ha azt az önzés melegágyának tartom?
Miért ne szeressem magamat? Hisz az egy egészséges önértékelés alapja.
Miért szeressem úgy az embereket, mint magamat? Hisz nem ismerek köztük, csak egy maroknyit. Idegeneket miért szeressek?
Miért ne szeressem őket? Hisz nem könnyebb a léleknek szeretni, mint gyülölködni vagy közömbösnek lenni? A gyűlölet és a közömbösség ártalmára lehet mindazoknak, akiket illetek vele. De még nagyobb ártalmamra lehet nekem. Mert megkeseriti és bűnössé teszi a lelkemet.

Még ennyi ellentmondást összeszedni magamból egy mondat elemzése közben … húha.

Na most feltelepitsem a Jetpack-et vagy se? Nem tudom.

Dehogy telepitem. Mindenfajta hozzáférést kér mindenhová. Hát nem kapja meg.