Mindenkinek van joga hozzá. Az állatnak is. És ha már az az állat nem tudja megőrizni a szükséges méltóságot és én sem tudom már neki biztositani, akkor is felelős vagyok érte. Mert valaha „megszeliditettem”. És ez talán az egyik legkeményebb felelősség. Nem hagyni szenvedni tovább. Nem hagyni, hogy gyógyithatatlan betegsége miatt egy olyan tisztaságigényes állat, mint a macska, a saját piszkában legyen kénytelen feküdni. Oly megalázó. Rá és rám nézve is. Ha már nem tudok rajta segiteni, ezt a szenvedést és élőlényhez méltatlan állapotot nem hosszabbithatom meg.

Igy ma meg kellett hoznom az iránta érzett felelősségem utolsó és legfájóbb döntését.

Tudom, hogy az adott helyzetben ez volt az egyetlen helyes dolog. De ez semmit nem enyhit most a fájdalmamon. Mert az élet elveszett méltósága miatt most a halálról kellett döntenem.