Napok óta nem jól vagyok. Nem fájdalom ez, hanem valami más. A fájdalmak a szokásosak. Néha a derekam meg a térdem, de még ezek sem annyira. Ki vagyok békülve velük.
Én fájok önmagamnak.
Az a sok marhaság, amit ebben a blogban leírtam … A fölöslegességek. A túlzások. A szélsőségek.
Az olvasásuk fáj. Attól vagyok néha rosszul.
Azaz önmagamtól.
Legszivesebben abbahagynám. De ha már elkezdtem, akkor végigcsinálom. Csak azért az egy kategória miatt. Másért nem. Mert a többi nagy része szemétre való. Nem ér többet.
Nem is bánok kesztyűs kézzel a delete gombbal. Ha így haladok, nem sok minden fog megmaradni.
Kilenc éve képes voltam a valóságban is több konténernyi múltamat kidobni. A végén pár bútoron kívül nem maradt semmi fölösleges. Csak néhány régi dolog, aminek értéke volt számomra: leginkább egy kakukkos óra, egy fűszertartó és egy borsdaráló.

Azaz gyerekkorom emlékei …

Valamikor 2011. tavaszán:

én: írok posztot
BogárEmber: legyél szives ömlengeni -nyelv