Beszéltem ma egy anyával. Aki félti a fiát és nem szeretné, hogy ostobaságot csináljon. Jól teszi. Ezért jó anya. Félti attól, hogy a mostani kapcsolata sem tart esetleg örökké. Ami elvileg egy reális aggódás egy jó anya részéröl ….

Én is igy tennék, ha az én gyerekemröl lenne szó!!!

De hogy magyarázzam meg neki, hogy nekem ez a kapcsolat TÉNYLEG örökre szól? Nem olyan, mint az eddigiek voltak. Mert eddig mindig elmondtam az elején, hogy bármennyire szeretem is, ha egy idö után ugy érzem,hogy nem fog müködni, akkor erömön felül nem fogok kinlódni a kapcsolat fennmaradásáért.

Ez most más. Valami olyat érintett meg a lelkemben, szivemben, amit még soha senki… Persze. Ennek is végét tudnám vetni.
Mint ahogy ketté tudnám magam vágni egy láncfürésszel, ha nagyon akarnám.

Csak nem élném túl…..

Nem lenne élet Utánad
nem lennének vágyak
nem lenne csak a semmi
csak egy társát vesztett nö
egy Urát vesztett sub.
én nem lennék más,
mint semmi…