Megint egy gödör. Hogy az aggodalomnak mennyi kibaszott gödre van, az nem igaz. És újra és újra elém kerül.

Na most vagy dagonyázok benne, amig az igazi éjszakai alvásomra le nem fekszek, hisz csak azért keltem fel, hogy bevegyem az esti bogyókat, igaz, hogy már éjjel kettő van … kurva élet … apropó, az egyik bogyóm hiánycikk, az egész városban nincs, ennek is jaj de tudok örülni … vagy nekieresztem a fantáziám és írok egy újabb boszorkány mesét, mondhatni gyakorlásul. Aztán majd meglátjuk, mi lesz.

– Örülsz neki? Hogy nagyjából talán korlátlanul használhatsz már?
– Örülnöm kellene? Nem inkább természetesnek venni?
– Neked már természetes? Természetes, hogy úgymond beneveltél és használni tudsz?
– Na mi van, béka? Ennyire meglep, hogy Én valóban egy Domina vagyok? Te csak azt hitted, hogy majd te csinálsz belőlem olyat, ami a te szád izének megfelel. Kis hülye.
– Tényleg meglepett, hogy ilyen mértékben tudsz használni. Nem csak domináns vagy, hanem Domina is.
– Igen.
– Engem izgat a gondolat, hogy milyen helyzet lenne, ha még éveken át alkalmaznád rajtam a bdsm tudásodat. Vajon meddig jutnál velem?
– Ezt minden este megkérdezed? Miért? Agyamra mész.
– Tulajdonképpen abban van a válasz, hogy miért nem szakítod meg a kapcsolatot kettőnk közt. Mert nem vagyunk szerelmespár sem.
– Miért nem szakitod meg te? Meg tudod tenni. Bármikor. És találhatsz magadnak más dominát, ostorost, csizmásat, csinosat, taposósat.
– Pontosan tudod, hogy a fő élvezetemmé tetted magadat.
– Az csak egy dolog. Senki sem pótolhatatlan. Találhatsz bármikor mást. Bár az talán egy sem lesz Boszorkány.
– Valamiféle függést csináltál magadhoz, hiányzik ha nem használsz.
– Ez van.
– Mi jön vajon még ezután?
– Nem tudom.

Na most eszembe jutott a tíz pepita gőte pete, ahogy mennek a Kalahári sivatagban és hogy, hogy nem eléjük kerül egy árok …
Jó kis vicc. De csak akkor, ha előbb a hallgatóság akad ki, és nem hagyja végigmesélni. Mert ha igen, akkor rábasztam.